oldalak

főoldal olvasnivaló a blogról személyes chat cserék

2018. augusztus 10., péntek

???

a. faszom. az. egészbe. hogy. nem. vagyok. robot.
bocs. ezt az intrót néhány nap és megbánom.





   x majdnem kétszáz szó tömény lelki katasztrófa - mint én
   x elvileg kurva boldognak kéne lennem
   x de nézzétek, nem vagyok az


Az érzés olyan, mint egy könnyed séta az aknamezőn: mert erről nem beszélhetsz, arról meg nem tudsz. A robbanás garantált, csak azt nem sejti senki, hogy mi okozza majd a detonációt.
Egy félreértett mozdulat?
Egy rossz időben elhangzó szó?
Netalántán a helyzet túlzott komolyan vétele akkor, amikor minden annyira illékony és időtlen?
Hiszen ez csak játék, nem számít semmi se. Kergetőzés, bújócska; nevetéssel átitatott boldogság, mert a csendben várakozó önmarcangolást senki se szereti megemlíteni.
Nem kell félni, nem halálos: csupán innen el kell venni néhány visszaszerezhetetlen hetet, néhányat amonnan, és már kész is van valami, ami elég maradandó ahhoz, hogy meglegyen a „mi lett volna, ha” örök kérdéskör, viszont elég múlandó ahhoz, hogy csak egy botlásnak érezd és elkönyveld „ezt nem kellett volna” kategóriájú történetként.
De mi választja el a két esetet egymástól? Mi van azokkal, amik nem foglalnak állást, csupán észrevétlenül lebegnek a határvonalon, felzaklatva az egész lényedet, merthogy ami régen fehér volt, most feketének tűnik? Vagy az a veszélyesebb, ha a fekete látszódik fehérnek?
Gonosz és jó, hiszen a kettő szinte átjárható, egymásba olvad, eldönthetetlen kérdéskörré avanzsálódik – nem mondtad el, mert azt láttad jónak, de az egész csak egy gonosz tréfának illik be.
Ilyenkor mi a helyzet?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése