oldalak

főoldal olvasnivaló a blogról személyes chat cserék

2018. május 19., szombat

feel like drowning

lehet, megviselt a supernatural évadzárója, így dean álomnyaralásának kissé kifordított verzióját megalkottam, vagy valami olyasmi.
amúgy bocsi, elég hangulatszülemény, plusz amúgy az egész egy nagy utalás, szóval félig-meddig fanfic csak.
félig-meddig egyenlő azzal, hogy én tudom, hogy fanfic, de amúgy még csak neveket se írtam bele.
amúgy jelentkeztem egy novellapályázatra.
és nevetségesen inaktív vagyok errefelé.




   x elvileg spn fic
   x de akkor is olvasható, ha nem nézed a sorozatot, igazából nemcsak, hogy spoilermentes, de mindenmentes is
   x rövid
   x figyelem, néhol nem tartom be a központozást és nincsenek nagybetűk





a víz áttetsző, a víz lágyan hullámzik, a víz barátságos
belegázol, mert nevetni akar, érezni a langymeleg cseppeket, amint finoman beburkolják a testét. a lábujjai közé férkőznek az apró homokszemek, fedetlen vállát pedig pillanatok alatt felmelegíti a napból áradó hőség.
a víz felkavarodik, a víz fodrozódik, a víz mélyebbre invitál
kezdi elveszíteni az időérzékét, a forróság már elviselhetetlen, így egészen addig törtet előre a növekvő hullámokban, ameddig már egyáltalán nem érzi a talpa alatt a homokot, így kénytelen megdolgozni azért, hogy fent maradhasson a felszínen. majdhogynem az egész testét víz borítja, apró tűszúrásoknak érzi az egyre hidegebb cseppeket, a tekintetével a part felé szeretne pillantani, mégse lát messzebb az orra előtt hullámzó felületnél.
a víz nem tiszta többé, a víz hullámokat vet, a víz elnyel mindent
lehet, hogy képzelődik, de körülötte apró piros pettyek úszkálnak. alul, felül, jobbra, balra óriási víztömeg, ami foglyul ejti őt, akárcsak egy túlféltő anya szoros ölelése. fulladozik, a tüdeje megtelik az egyre sötétedő folyadékkal, eszébe se jut, hogy még egyszer valaha megláthatja a partot.
a víz vérvörös, a víz ismét nyugodt, a vízben egy ember holtteste lebeg
eltűnik minden, semmi se számít már, hiszen veszített, átadta magát az elkerülhetetlennek, így ő most semmi. semmi, csupa nagybetűvel, akár világgá lehetne kürtölni, hogy a teste innentől fogva csak egy eszköz, a nevetés iránti vágya pedig óvatlanná tette. a pihenés lehetetlen, a víz túl veszedelmes, ő maga pedig még mindig lebeg, pedig valójában már ott sincs.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése