oldalak

főoldal olvasnivaló a blogról személyes chat cserék

2018. február 18., vasárnap

Vadászok, zsenik és angyalok

éLEK ÉS FORDÍTOTTAM VALAMIT!
most, hogy megosztottam veletek két olyan információt, amit szükségesnek éreztem közölni, szebb a napom.


spn GIF


   ! EZ CSAK EGY FORDÍTÁS, AZ EREDETI, FIC ITT OLVASHATÓ (angolul) !

   x supernatural x the big bang theory crossover
   x hetero dean fel akarja szedni pennyt, csakhogy jön cas és sheldon
   x avagy egy imádnivaló káosz az egész szituáció
   x némi spoiler akad a tbbt-re nézve, már ami penny és leonard kapcsolatát illeti




- Sam! Miért pont ide kellett jönnünk? Még csak abban sem vagyok biztos, hogy itt kapható pite. Hiszen Cheesecake Factory a neve!
- Nem érdekel, Dean. Átkozottul éhes vagyok, ez pedig itt Kalifornia. Az Impala kábé két mérföldre parkol innen, és végre egyszer olyan helyen akarok salátát enni, ahol van némi esélyem arra, hogy a saláta tényleg friss. – Válaszolt Sam, miközben talált egy asztalt hármójuknak; Cas is velük tartott éppen.
Dean morgott valamit a hülye kistestvérekről, de a kedve hamarosan jobb lett, amikor megpillantotta a pincérnőket. Az a szőke nagyon csinos, remélem, ő fog minket kiszolgálni – akkor az este talán még jól is végződne.
Penny éppen a baráti szomszédjaitól vette fel a rendelést (habár az egyikük az exbarát kategóriájába is beletartozott), amikor észrevette az újonnan érkezett srácokat a szomszédos asztalnál. Wow – hirtelenjében csak erre tudott gondolni. Hárman voltak – nem fiúk, hanem szó szerinti, igazi férfiak. A szemei először automatikusan az óriás-félét találták meg (ülve is látszódott rajta, hogy magasabb, mint Sheldon), aki elég aranyosan nézett ki, miközben olyan koncentrációval fürkészte az étlapot, mintha memorizálni akarná. Ezután a ballonkabátos férfit elemezte ki (habár idősebbnek tűnt a másiknál, de a koromfekete haja lenyűgözően szexi volt), akinek furcsa kisugárzása volt, ahogy úgy vett szemügyre szépen lassan mindent, mintha ritkán járna ilyen helyekre. Végül a pillantása összeakadt a harmadik férfiével; ezek voltak a legragyogóbb zöld szemek, amiket Penny valaha látott, és olyan érzést keltettek benne, mintha a szíve bármelyik pillanatban lángra lobbanhatna a mellkasában.
Ez a srác egyszerűen gyönyörű volt! Magas arccsontok, tökéletes ajkak, ennivaló szeplők, mindezek pedig egy olyan mosollyal megfűszerezve, amivel csak azok a kiváltságosok rendelkeztek, akik tudták magukról, hogy az embereknek tetszik, amit látnak. És igen, Pennynek is tetszett, amit látott. Szóval muszáj lesz neki kiszolgálnia az asztalukat.
- Látod, még csak nem is hall téged.
- Várjatok, majd megpróbálom én. Penny… Penny… Penny!
Ez rögtön ki is szakította a lányt a gondolataiból.
- Igen, Sheldon? – felelt egy sóhaj kíséretében.
- Elnézést. Látva az egyenruhádat, és tudva a tényt, hogy egy jegyzetfüzettel a kezedben futkosol fel-alá az étteremben, minden bizonnyal rosszul feltételeztem azt, hogy itt te vagy a pincér. Mert ha jól értem, egy pincérnek az a dolga, hogy felvegye a rendeléseket a vendégektől, majd meggyőződjön arról, hogy olyan ételeket kaptak, amilyenre vágytak. És ehhez elő kell venned a jegyzetfüzetedet, és leírnod mindent, amit mi mondunk. Nem pedig elfordulni és embereket bámulni más asztaloknál.
- Ó. Ne aggódj, megvan minden. – Figyelmen kívül hagyta Sheldont, és továbbra is a másik asztalnál ülőket figyelte. – Ugyanaz, mint minden pénteken, ugye srácok?
- Aha. – Felelt Raj, mire Penny rájuk mosolygott, és elindult szépen a másik asztal felé.
- Mi van vele? – Leonard háttal ült a három férfinak, szóval még nem látta, hogy Penny miért viselkedett ma egy kissé izgatottan.
- Most már értem, miért szakítottatok. Hihetetlen, hogy milyen könnyedén összezavarodik még egy ilyen egyszerű munka elvégzése közben is. Most már csak azon csodálkozok, hogyan bírtad ki vele ennyi ideig. – Leonard szívesen beleverte volna a barátja fejét az asztalba; Sheldon Coopernek volt egy olyan különleges képessége, ami arra késztette az embereket, hogy egy nap tízszer is meg akarják őt fojtani. Valóságos csoda volt, hogy még mindig élt.
- Húha, ma kivételesen tényleg van néhány jó oka arra, hogy zavarodott legyen! – Csipkelődött Howard, aki mivel szemben ült Leonarddal, végig tudta nézni az egész procedúrát. Ez Leonardot arra késztette, hogy azonnal megforduljon; a szíve apró darabokra hullott szét.
- Miért csinálja ezt? Így viselkedik… félénken… és… mosolygósan… és… flörtölősen.
- Leonard… - Howard nem tudta elrejteni az önelégült vigyorát. – Féltékeny vagy?
- Nem! Persze, hogy nem! Hogyan lehetnék féltékeny… erre!
- Pedig annak kéne lenned – szólt közbe Raj. – Mi van?! – fakadt ki azoktól a pillantásoktól, amiket Leonardtól és Howardtól kapott. – Készen állnék bármit megtenni annak a srácnak, ha rám is így mosolyogna! – Csakhogy ez nem segített a helyzetén, a barátai még mindig ugyanúgy néztek rá.
- Tökmindegy, úgyis csak dolgozik. – Mondta Leonard egy fejrázás kíséretében. – Úgyis a barátaival van, megkapja szépen a rendelését, és el is megy. – Természetesen visszafordult, hogy vethessen még egy pillantást Pennyre. – Jézusom! Meddig tart még, hogy felvegye a rendelésüket?
- Abból kiindulva, hogy hogyan dolgozik általában Penny, úgy gondolom, bármeddig eltarthat hét és harminchét perc között, de persze ez egyáltalán nem garantálja azt, hogy valóban azt kapod majd, amit kértél. Úgy tűnik, a pincérkedés egy kihalófélben lévő művészeti ággá változott. – Fejtette ki a véleményét Sheldon. De amikor senki nem reagált rá, és továbbra is mindenki azt a bizonyos asztalt figyelte, még ő is hátrafordult, ugyanis kíváncsi lett, mit találnak a barátai ilyen érdekesnek.
- Hmm. Gratulálok, Leonard! Úgy tűnik, Penny megismerkedett az álmai férfijával.
- Mi? – Leonard végre odafigyelt Sheldonra.
- Nos, minden bizonnyal tisztában vagy azzal, hogy ez a férfi rendelkezik mindazon tulajdonságokkal, amik miatt egyetemesen el lehetne fogadni, hogy ő a tökéletes férfi. Úgy néz ki, mint egy atléta; magas és hangsúlyos az arccsontja; duzzadt, de nem nőies ajkai vannak; rövid és selymes a haja; zöld szemei vannak, amiket olyan hosszú szempillák kereteznek, amiket a legtöbb lány irigyelne. És habár úgy tűnik, hogy az intelligencia szintje kimerül az egysoros válaszokban, biztosíthatlak róla, hogy Penny azt fogja gondolni, hogy találkozott álmai férfijával.
Ó, Istenem találkoztam álmaim férfijával. Dean, a zöldszemű görög isten, közelről még jobban nézett ki, a tekintete pedig rengeteg ígéretet tartogatott! Gátlások nélkül flörtölt vele még úgy is, hogy a testvére (Sammy, ahogy bemutatta) sokszor nézett ki elég elképedtnek a viselkedése miatt, és a barátja, Cas, néhányszor elég kínosan figyelte őket (Ne aggódj Cas miatt, ő egyszerűen csak ilyen – mondta neki Dean, mikor a férfi már másodszor nézte őket). Tudta, hogy mennie kéne és leadni a rendeléseiket, és azt is tudta, hogy utána vissza fog jönni, hogy kiszolgálja őket, de valahogy mégse akart elindulni. Ez volt a legjobb dolog, ami az elmúlt néhány hétben történt vele. Csakhogy Sammy hasa szó szerint morgott, így hát nem tehetett mást, minthogy elinduljon egy sajnálkozó mosollyal.
- Dean! Nem tudnál legalább egyetlenegy napot kibírni az ilyen közjátékok nélkül? Vagy csak tudod, a pincérnők nélkül? Legalább addig, ameddig kihozzák a kajáinkat!
Dean egyszerűen csak figyelmen kívül hagyta az öccsét, de aztán ránézett mellette az angyalra, aki egy ideje már őt fürkészte. – Mi az, Cas?
- Hogyan csinálod ezt minden egyes alkalommal? – Érdeklődött ártatlanul. Castiel még mindig nem fejtette meg a Dean Winchester nevezetű rejtélyt.
- Azok a srácok elég titokzatosnak tűnnek nekem. A ballonkabátos fickó úgy néz ki, mint egy könyvelő, a barátai meg mint valami bérelt idióták az izmaikkal és azokkal az alapos pillantásaikkal. De komolyan, mintha azt képzelnék, hogy egy filmben vannak, és bárhonnan előugorhat egy szörnyeteg, vagy valami! – Ráncolta a homlokát Leonard; hiszen még mindig Penny barátja volt, és nem akarta, hogy a lánynak valami baja essen az ilyen emberek miatt!
- Nem tudom, engem nem igazán zavarna, ha adnának egy-két tippet arról, hogyan kell csajozni – mondta Howard még mindig elég sokkos állapotban amiatt, hogy Dean könnyedén magára vonta minden lány figyelmét a helyiségben a sármos megjelenésével.
- Biztosíthatlak róla, hogy azok a tippek neked nem válnának be – szólt közbe Sheldon.
Mindkét asztalnál végeztek a vacsorával. Penny és Dean még mindig flörtöltek egymással, közben pedig Leonard igyekezett nem féltékenykedni, habár öt másodpercenként megfordult, hogy szemmel tarthassa őket. Közben Sheldon rengetegszer megjegyezte, hogy nem érti, Leonard miért forgolódik és emészti magát, amikor szemmel láthatólag Penny megtalálta a lelki társát. Természetesen ez egyszer se akadályozta meg Leonardot abban, hogy csak még egyszer utoljára megforduljon.
- Hé, Penny – szólította meg a lányt, aki épp Deanék asztalától sétált el –, azon gondolkodtunk, hogy filmet estét tartanánk nálunk. Szóval, ha véget ér a műszakod, átjöhetsz, ha akarsz.
- Ahh, sajnálom, Leonard – Penny elpirult –, de már meghívtam magamhoz Deant – az arca még pirosabb lett, de valahogy mégis képes volt kinyögni néhány szót arról, hogy iszogatni fognak.
- Rendben van. Meghívhatod őt is. – Leonard teljes mértékben kizárta Sheldon megjegyzését arról, hogy egy vadidegen férfi, aki ráadásul így néz ki, nem lépheti át még az épület küszöbét se; na és hogy ez hol és miért szegi meg a lakótársi szerződést.
- Nem hiszem, hogy érdekelné. És különben is, holnap elhagyja a várost, szóval nem vagyok biztos abban se, hogy filmet akarna nézni. – Felelt mosolyogva Penny, majd bólintott. – Szóval, viszlát holnap, srácok.
- Ó, ez a srác ma este tuti megfekteti Pennyt! – Szólalt meg Howard abban a pillanatban, amint megbizonyosodott róla, hogy a lány már hallótávolságon kívül volt.
- Mi? Az kizárt! Hiszen csak most találkoztak!
- Leonard – Raj próbálta megértetni a barátjával a helyzetet –, még én is tudom, hogy mit jelent az, ha a lányok felhívnak magukhoz valakit iszogatni. És ismétlem, csak nézz rá erre a srácra. Vagy a barátaira.
- De akkor is csak most találkozott vele. Mi van, ha egy sorozatgyilkos, és éttermekben választja ki az áldozatait, hogy aztán hazavitesse magukat velük, és megölje őket? Tudjátok, hogy azt mondják a pszichopatákról, hogy általában elég jóvágásúak. Muszáj megvédenünk Pennyt.
- Ez abszurd. Először is, ha Dean sorozatgyilkos – természetesen Sheldon szólalt meg, amire Leonard oda is figyelt, csakhogy a barátjával ellentétben ő biztosra vette, hogy Dean tényleg sorozatgyilkos –, biztos vagyok benne, hogy akkor nem árulta volna el Pennynek, hogy holnap elhagyja a várost. Na és a statisztikák szerint a sorozatgyilkosok teljesen átlagosan néznek ki, hogy könnyen beleolvadjanak a tömegbe, szóval egész biztos nem kezdenek el flörtölni minden nővel olyan feltűnően, hogy mindegyikük tökéletesen le tudná írni a külsejét egy rendőrségi rajzolónak. Szóval azt kell, hogy mondjam, a ballonkabátos férfinak több esélye van arra, hogy sorozatgyilkos legyen, mint ennek a Deannek.
- Látod, tökmindegy. Most értettél egyet azzal, hogy lehetséges, hogy ő, vagy éppen a barátai veszélyesek. El kéne beszélgetnünk ezzel a sráccal, hogy maradjon távol Pennytől. Négyen vagyunk, egyértelmű a létszámfölényünk. – Leonard túl sokat ivott ma. És ez volt az egyetlen ok, amiért még csak meg se torpant, miközben egyenesen odasétált, ahol a három férfi álldogált.
Dean jó hangulatban volt, és csessze meg, de senki se fogja elrontani ezt. Szóval egyszerűen csak odakiáltott Samnek:
- Tessék. Itt vannak Baby kulcsai, vidd el őt a motelhez. Tudod a következményeit annak, ha bármi baja esik. És egyikőtök se várjon rám. – A mondandója második felét egy kacsintással toldotta meg. Nem kapott választ egyiküktől se, ugyanis Cas hirtelen egy kezet érzett meg a vállán, ami arra késztette, hogy megforduljon.
- Elnézést. – A srác alacsony volt, méghozzá annyira, hogy Deant Gabrielre emlékeztette; és itt ki is merült a hasonlóság kettejük között, ugyanis ez csak egy kocka volt. Egy részeg kocka, akinek, szemmel láthatólag voltak barátai. Ezek persze mind úgy néztek ki, mint… nos, ahogy a kockák szoktak.
- Bocsánatot kérek, amiért a barátom félbeszakított titeket – egy srác szólalt meg, aki egy rohadt citromsárga alapon narancssárga mintás felsőt viselt –, de mi már megyünk is tovább. – Elhúzta a barátját, és gyorsan a mögöttük álló másik két kocka felé fordította, majd ezután bizalmas hangnemben folytatta: - Tudjátok, csodálom azt, ahogyan magatokra vontátok odabent az összes hölgy figyelmét. Ha nem bánjátok, hogy megkérdezem, hogyan csináltátok? A hajatok teszi, esetleg a ruháitok?
Mi a pokol?
- Howard! – Csattant fel fojtott hangon Raj.
- Mi van? Csak segítséget kértem, tudod, mint egyik jóképű srác a másiktól.
Jóképű?
- Ne haragudjatok, a fejükbe szállt a pia. – Próbálta menteni a menthetőt az indiai, és arrébb tolta a furcsa ruhás srácot, csakhogy Howard amint elengedte Leonardot, az nyomban előretört, mintha csak egy megállíthatatlan pattogós labda lenne.
- Nem mehetsz el Pennyvel.
És mégis ki a pokol ez a Penny? Dean segítségkérően nézett Samre, aki szerencsére gyorsan felvilágosította azzal, hogy az étterem felé biccentett, így már beugrott neki a lány neve. Penny, hát persze. Mégis ki emlékezne a nevére, amikor annyi minden más dolog is van ott, ami sokkal, de sokkal jobban beleragad az ember agyába? És mégis ki volt ez a srác, aki a lány nevében mond ilyeneket? Ugyanis nem úgy nézett ki, mint aki beletartozik a törődő ex-barát kategóriába.
- És mégis miért nem? – Dean reménykedett benne, hogy pont olyan bosszúsnak hangzott, mint amilyennek érezte magát. Valószínűleg sikerült elég fenyegetőnek tűnnie, mert a srácok megremegtek kicsit, és próbálták rávenni a barátjukat arra, hogy induljanak végre haza. Az egyetlen probléma az volt, hogy még Dean is látta, hogy ez nem fog összejönni, mert a srác tényleg részeg volt.
- Mert… mert… - És mivel képtelen volt bárminemű értelmes indoklást összehozni, olyan kiskutyaszemeket meresztett rá, ami Sam hasonló pillantásait a földbe döngölte, és baszki, az összes kockának meglehet ez a szuperereje, vagy valami hasonló, legalábbis Dean más magyarázatot nem tudott elképzelni. – Mert ő az én szomszédom. És az én barátom, na meg az exem is. – Aztán mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül elkezdett hadarni: - Mert jól nézel ki, és magabiztos vagy, meg minden, ami én soha nem leszek. És még akkor is, ha soha nem fogunk újra összejönni Pennyvel, attól félek, hogy egy napon fog találni magának valaki olyat, aki inkább úgy néz ki, mint te, és nem úgy, mint én. És akkor az álmom arról, hogy nemcsak okos, de egyben szép gyerekeim is lehetnek, örökre össze fog törni.
Dean biztos volt abban, hogy mögötte Sam valószínűleg valamilyen elcseszett módon elérzékenyült fejet vágott, és hogy a szemeivel épp igyekezett lyukat égetni a hátába, ha ezután a beszéd után is meg akarja fektetni a lányt. De jézusom, ma egyszerűen szüksége volt erre; annyira ingerültnek érezte magát. Habár jelen pillanatban megelégedett volna annyival, ha a srác abbahagyta volna végre a siránkozást, az Isten szerelmére!
- Nézd, haver, rendben van. – Ha már mást nem tehetett, megpróbálta kicsit megnyugtatni őt. – Nem kell sírnod egy csaj után se, biztos vagyok benne, hogy szuper okos vagy, meg minden. Ez a tudományos dolog tök király, és hidd el, vannak olyan nők, akik bolondulnak az ilyenért. Na és, csak megértitek, hogy mindenkinek vannak ilyen estéi, még nektek is, srácok, amikor mindenképpen el akartok vinni valakit egy körre, én csak…
De erre már a kár visszavonhatatlanul bekövetkezett, ugyanis ez volt az a pillanat, amit Sheldon tökéletesnek tartott arra, hogy megszólaljon.
- Nos, uram, muszáj, hogy félbeszakítsam ennél a pontnál, ugyanis tisztán látom, hogy fogalma sincs, mi zajlik le egy olyan személy fejében, akinek az IQ-ja legalább kétszer akkora, mint az öné. A közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem akar mindenki „elvinni valakit egy körre”, ha szabad az ön szavaival dobálóznom. És csak mert a barátom jelenleg részeg, nincs joga meghatározni az egész tudós közösség vágyait egy ilyen apró minta alapján – és itt vetett egy megvető oldalpillantást Leonardre –, ami egyértelműen szennyezett.
- Mégis mi a fenéről beszél ez a srác?
- Azt hiszem, épp a statisztikát használta fel arra, hogy tegyen egy szarkasztikus megjegyzést, Dean – világosította fel a bátyját Sam, miközben azzal volt elfoglalva, hogy ne kezdjen el nevetni.
Sheldon valóban meg volt döbbenve, hogy ez a neandervölgyinek kinéző óriás tényleg le tudta következtetni, amit mondott. Egyáltalán nem számított erre.
- Ez szarkazmus volt? Tényleg? – Deannek muszáj volt megkérdeznie.
- Úgy vélem, nagyon nehéz kivitelezni egy szarkasztikus megjegyzést, főleg úgy, hogy az tudományos elméletekkel is alá legyen támasztva, és ez lehet az oka az ön zavarodottságának, uram. A szarkazmust nagyon nehéz megérteni, még a statisztikák használata nélkül is.
- Ez a fickó valóságos? – Nézett körbe Dean.
- Dean. – Cas szólalt fel, miközben lassan Sheldon felé lépett. – Azt hiszem, ez a férfi pont ugyanolyan bizonytalan a szarkazmussal kapcsolatban, mint amilyen én is voltam. Tökéletesen megértem, amit mondani akar. – Azzal ránézett Sheldonra, és folytatta: - Üdvözlöm, uram. Muszáj megjegyeznem, hogy nem értem az emberek szükségletét arra, hogy olyan dolgokat mondjanak, amelyek valójában az ellenkezőjét jelentik annak, amit ténylegesen mondani akarnak.
- Végre valaki, aki egyetért abban, hogy a hagyományokat nem muszáj bátorítani. Azt vallom, hogy az igazságot ki kell mondani, legyen az jó, vagy épp rossz.
- Ez így igaz. – Cas összeráncolt szemöldökkel oldalra biccentette a fejét, akárcsak egy dróton ülő kismadár, és alaposan szemügyre vette Sheldont, mielőtt megkérdezte volna: - Biztos, hogy ember vagy?
Ez hatalmas nevetésre késztette a részeg Leonardöt, akihez aztán horkantgatva csatlakozott Raj és Howard is.
- Hmm. Biztosíthatom önt arról, hogy habár néha még számomra is úgy tűnik, hogy nagyban hasonlítok egy olyan fejlett létformára, amely egyelőre talán még nem is létezik, még mindig csak egy átlag feletti homo sapiens vagyok. – Fejtette ki az álláspontját a létezésével kapcsolatban, de azért hozzátette: - Vagy talán a külsőm továbbra is hasonlít a normális emberekhez, míg az agyam az előfutára egy teljesen új fajnak. Azt hiszem, el kéne mennem csináltatni egy CT-t, hogy tanulmányozhassam az agyamat. – Ránézett Casre, és bólintott. – Köszönöm, hogy ilyen remek ötletet adtál nekem, kedves barátom.
- A barátodnak neveztél, pedig alig néhány perce találkoztunk először. Dean azt mondja, hogy a barátság egy nagyon fontos emberi kapcsolat, és boldoggá tesz, hogy általad egy újra tehettem szert. Remélem, nem vagy átlagos ember, Sheldon Cooper. Nagy örömömre szolgálna egy új faj felfedezése, amelyet apám teremtett.
- Ahh… - Sheldon kissé ünnepélyesen rázta meg a fejét. – Muszáj megjegyeznem, hogy amikor az imént a barátomnak neveztelek, nem akartam rád erőltetni egy talán nem is kívánt köteléket, de a rólam tett megjegyzéseid fényében arra engedek következtetni, hogy nem hibáztam. És ahogy a te Deaned és még az én Leonardöm is mondani szokta, aki egyébként a lakótársam, és talán a barátom is, az életben elengedhetetlenül fontosak a baráti kapcsolatok. És valamennyire boldoggá is tesz a kétszáztizenkettő MySpace ismerősöm, na meg az a három személy, akikkel minden áldott este együtt vacsorázok, úgy érzem, hogy te és én egy különleges, szubatomi szinten kötődünk egymáshoz, hiszen nem lehet véletlen, hogy osztozunk az átlag feletti dolgok iránt érzett végtelen lelkesedésben és rajongásban; ez a dolog nevezetesen én lennék. Szóval így kénytelen vagyok levonni azt a következtetést, hogy méltó vagy arra, hogy a barátodnak nevezhess engem, öhm, Cas. – Kissé elgondolkodva nézett rá. – Ez a neved, ugye?
- A Castiel rövidítése. És igen, jól mondtad; ez a név a csütörtök angyalának a neve.
- Ez most tényleg megtörtént? – Sam szemei hatalmasra nyíltak döbbenetében, míg Dean még csak egy összefüggő mondatot se volt képes kinyögni. – Cas szerzett egy barátot?
- Sheldonnak lett egy barátja? Egy olyan barátja, akivel szó szerint most találkozott először? Ó, Istenem, én eddig azt hittem, hogy még az is lehetetlen, hogy létezhet olyan ember a Földön, aki a barátjának szeretné nevezni Sheldont! – Ezek után csak Howard volt képes arra, hogy kinyögjön valamit.
- Nos, nem vagyok ember. – Castiel odafordult a három tudós felé, akik erre eltátották a szájukat.
- Ez szarkazmus volt? – Sheldonnak muszáj volt megkérdeznie.
- Nem.
- És be tudod bizonyítani?
Dean úgy döntött, hogy ennyi bőven elég lesz mára. Muszáj volt elrángatnia onnan Cast mielőtt felfedte volna az egész angyali fajt, hiába jelentette ez egyben azt is, hogy muszáj volt a csinos szőke nélkül távozni. Esetleg visszajöhetne érte később.
- Srácok, Cas, elég! Mennünk kell, és már így is késésben vagyunk, ti meg menjetek szépen haza, vigyétek a barátnőtöket is, és mondjátok meg neki, hogy majd összefuthatnánk esetleg máskor. – Nyomatékosan végignézett rajtuk, majd hozzátette: - Esetleg olyankor, amikor egyáltalán nem lesznek szomszédjai.
- De Dean…
- Fogd be, Cas. – A két testvér némán megbeszélte egymással, hogy mi legyen, így a következő pillanatban már közre is fogták az angyalt, és együtt elindultak az Impala felé. Lehajolt Cashez úgy, hogy csak ő hallja, amit mondott: - Sokkal tartozol nekem, amiért ez az este nem jött össze. Átkozott angyalok és kockák, ki a fene gondolta volna, hogy ennyire hasonlítanak!
- Gyere már Sheldon, ideje hazamenni. Az új barátod is megy már, nézd. – Howard megragadta Sheldon könyökét, és megpróbálta megmozdítani, de ő még mindig az egyre távolodó Castielt figyelte.
Mintha az angyal érzékelte volna a hátába fúródó pillantást, megfordult, és kissé furcsán, de azért barátságosan elmosolyodott. Mindennek tetejében még egy túlzó kacsintással is megajándékozta a tudóst, akit a barátai végre sikeresen meg tudtak mozdítani. Sheldon meg mert volna rá esküdni, hogy közben ugyanazt a karcos hangot hallotta megszólalni a fejében, mint amin Castiel beszélt hozzá „várj és figyelj, Sheldon Cooper”.
Amikor Sheldon belépett a szobájába, rögtön megpillantotta azt az eredeti Spock figurát, és emlékezett rá, hogy pontosan ugyanezért a kiadásért könyörgött kisgyerekkorában valamilyen felsőbb hatalomnak, hogy hadd kaphassa meg; úgy néz ki, hogy talán azok az imák mégiscsak értek valamit. Természetesen tudta, hogy ilyeneket már egyáltalán nem lehet kapni, de attól még ott feküdt az ágyán, és mivel fogalma sem volt, hogyan kerülhetett oda, kíváncsian közelebb sétált hozzá. A doboz mellett egy papírlap hevert, amin takaros kézírással az állt, hogy „Az új barátodtól”. Ezután Dr. Sheldon Cooper még gyorsan megesküdött, hogy akárhogy is legyen, újra meg fogja találni Castielt, és soha nem fogja elengedni; majd elájult.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése