oldalak

főoldal olvasnivaló a blogról személyes chat cserék

2017. december 24., vasárnap

dean deserves christmas

hello, darlings!
*kira besétál a supnat fandomba ezzel a piece of shittel, nem törődik a zúgolódással, mert annyira nagyon kínos az egész, és just wtf*
szóóóval igen, ez kb. egy napja kipattant a fejemből, mondván "úristen, castiel's poor dean baby deserves a merry fucking christmas so i have to write this shit now", és hát igazából így is tettem.
szóval boldog karácsonyt, egy hozzászólás pedig nagyon boldoggá tenne,,, mintha dean kapna pités pitét ?!


christmas hunt GIF


   az egész egy óriási queerbaiting, habár nem nagyobb, mint maga a sorozat
   x ennek ellenére mégiscsak destiel
   valamikor a tizenharmadik évadban játszódik, amikor épp minden happynek tűnik
   x lehetséges, hogy van benne spoiler (jack jelenléte az?)
   x törekedtem a karakterhűségre, de valljuk be, egy kicsit mindenképpen OOC az, ha cas, dean, sam és jack leülnek karácsonyozni...
   x ~6000 szavas tömény kínlódás sammynek



- Dean, szerintem nem kéne úgy nézned Jackre, mintha meg akarnád ölni őt – Sam igyekszik suttogni, ami talán rendben is lenne, ha a hátsó ülésen emberek üldögélnének.
- Ha nem tűnt volna fel, vezetek. Az utat nézem.
A fiatalabbik Wichester erre már csak felsóhajt, és talán életében először hiányoznak neki a bátyja hangos zenéi. Persze jelen helyzetben csakis önmagát hibáztathatja, amiért néhány napja véletlenül kiszerelte az Impalából a rádiót; mondjuk akkor még nem tudhatta, hogy cserébe Dean letörli majd az összes podcastot a telefonjáról.
- De hát most is engem nézel. – Motyog maga elé Jack, ahogy a tekintete találkozik Deanével a visszapillantó tükörben.
Castiel tüntetőleg kivonja magát a beszélgetésből, a gondolatai akörül forognak, hogy hogyan juthatott el odáig, hogy komplett családi drámákat kell végigülnie, mert nincsenek szárnyai. És volt idő, amikor még azt hitte, hogy az angyalok vesznek túl komolyan mindent…
- Jó, tudjátok mit? – Dean végignéz az autóban ülő társaságon, közben pedig rálép a gázpedálra. – Igen, tényleg Jacket néztem, és igen, tényleg meg akarom ölni! A francba is, Sam, nem tudom túltenni magamat azon a tényen, hogy ő a kicseszett „el fogom indítani az Apokalipszist” Lucifer fia!
- Dean… - Sam tényleg alig hiszi el, hogy ezt a mondatot készül kimondani, de valahogy mégis kiszalad a száján: - Karácsony lesz!
- És?
- Tudod… lehetnél egy kicsit… nem is tudom, talán kedvesebb?
- Ó, értem! – Dean közben leparkolja az Impalát a bunker garázsában. – A saját családommal soha nem tölthettem el együtt egy békés karácsonyt se, de annak ott a hátsó ülésen álljak neki mézeskalácsot sütni, Jingle Bellst énekelni, meg a szeretetről papolni?
Castiel akkor kezdett el ismét odafigyelni a Winchesterekre, amikor az autó megállt – a kezdeti nehézségek ellenére az angyal már úgy gondolja, van abban valami megnyugtató, ahogy a kerekek suhannak az országúton –, most pedig a homlokát ráncolva, értetlenül hallgatózik. Mellette Jack se vág túlzottan magas intelligenciára utaló képet, egyszerűen nem érti a beszélgetés menetét. Karácsony? Mézeskalács?
- Hát, kezdetnek szerintem megtenné. – Sam ártatlanul nézi a bátyja arcán végbemenő változásokat; lenyűgöző, hogy a pusztán dühösből alig három másodperc alatt lesz hitetlenkedés, sokk és végül totális agyfasz.
- Cseszd meg – Dean morogva kiszáll a kocsiból, majd besétál a bunkerbe.
- Sam? – Jack leül az eddig nyugodtan olvasó Sammel szembe. – Mi az a karácsony?
A fiú hiába tett fel egy igencsak egyszerű kérdést, Sam visszafojtja a sóhaját, közben pedig becsukja a könyvet, mert zsigerből érzi, hogy ma már úgyse fogja tudni folytatni. Ebben a házban valamiért a legegyszerűbb kérdések szülik a legnagyobb fejetlenséget.
- Egy ünnep. – És itt Sam elakad, nem tudja, hogyan folytassa. Eszébe jut az a rengeteg apróság, amit átélt ezeken a napokon; az egyik rosszabb, mint a másik, ám mégis akadnak kellemesek, amiket semmi pénzért nem cserélne el.
- Ünnep? – Jack látja, hogy a férfi igencsak elkalandozott, de nem igazán érdekli. Ő csak válaszokat akar.
- Igen. Tudod, ilyenkor az emberek nem dolgoznak, a családjukkal töltik az időt, és kedveskednek egymással apró meglepetésekkel.
Mindketten érzékelik, hogy igencsak érdekes vizekre eveznek ezzel a beszélgetéssel. A két kis félárva épp a szeretet ünnepéről diskurál – vászonra való, Sam szerint biztos egy tragikus, könnyekkel teli filmet kerekítenének belőle Hollywoodban.
- De… az anyám a Mennyben van. – Jack lassan beszél, alaposan átgondolja a dolgokat. – Szóval azt akarod, hogy keressem meg Lucifert?
- Nem, nem, nem, nem, azt nem mondtam. – Sam hadonászva tiltakozik. – Viszont itt vagyok neked én. – Ismét zsákutcába került, fogalma sincs, mit mondhatna saját magával kapcsolatban, úgyhogy inkább máshogy folytatja: - Meg persze Castiel, ugye? Ő olyan, mint egy különc, de azért mindenképpen dicséretreméltó módon próbálkozó apa. Ez már családnak számít, nem?
- Kihagytad Deant. – Jack vállat von ugyan, de a hangjában megbúvó elkeseredettség magáért beszél.
- Hát, ezt már megbeszéltük egyszer-kétszer… Dean kicsit nehezebb dió.
- Meg akar ölni.
- Nem, nem akar megölni.
Sam kezdi kapizsgálni, hogy az előtte gőzölgő tea kicsit gyenge ehhez a naphoz, és kicsit naivnak érzi magát, hogy az autóbeli incidens után a sör helyett a vízforralóhoz nyúlt. Egy halk sóhaj közben pedig elmotyog magában egy „miért mindig én?” kérdést Chuckhoz, de ez persze mellékes, a csávó minden bizonnyal tök jól elvan valahol Amarával, mondván: A Winchesterek majd megmentik a világot. Megint. Ó, és ha szükség lenne rá, még néhány tucatszor, cserébe itt az anyátok, aki amúgy leszar titeket, mert tökéletesen elvolt a Mennyországban. Szóval Sam most kicsit pikkel Istenre, és úgy érzi, az egész univerzumban egyedül neki van hozzá joga.
- De azt mondta, hogy meg akar. A kocsiban. Nem emlékszel? – Jack pedig hiába a Sátán fia, úgy néz Samre, mint a világ legaranyosabb kiskutyája.
- Ha ez megnyugtat, engem is meg akart már ölni néhányszor. De rendben lesz minden, oké? Egy család vagyunk, Jack. Te, Cas, Dean és én.
- Oké. – Jack egy aprót biccent, és habár nem múltak el a kételyei, hálás Samnek, amiért mindig próbál neki segíteni. – Na de mi van ezzel a karácsonnyal? Mármint kicsit pontosabban.
A férfi végül mégiscsak belekortyol a teájába, ugyanis legalább egy bő fél percig képtelen úgy megszólalni, hogy ne nevesse el magát. Legszívesebben levideózná Jacket, hogy aztán hosszú hetekig azzal szórakoztasson mindenkit, hogy tessék, ő az elméletileg leggonoszabb és leghatalmasabb teremtmény a Földön, aki ahelyett, hogy az uralma alá hajtana mindent és mindenkit, a karácsony felől érdeklődik. Természetesen ezt nem teheti meg, a tea pedig túl forró ahhoz, hogy néhány szürcsölésnyinél többet igyon, úgyhogy ismét kényelmesen hátradől a széken.
- Erre egyébként én is kíváncsi vagyok, Jack. Azt hiszem, valamicskét változott azóta, amióta utoljára informálódtam a dolog felől.
Még szerencse, hogy Sam már lenyelte az italt, ugyanis biztosan félrenyelt volna, ha még a szájában lenne. Lövése sincs, hogy Castiel mikor sétált be a helyiségbe, és az, hogy ilyen hirtelen szólalt meg, csak benzin az amúgy is elég szép lángon égő tűzre. Az angyal a szokásos, nyugodt lépteivel végül odaér az asztalhoz, de nem ül le egyik székre sem – ennek Sam egy kicsit örül, ugyanis nem biztos, hogy kibírná azt, hogy ne lökje le őt a székről, miután ilyen alattomos módon ráhozta a frászt.
- Csak egy kérdés, Cas. Pontosan mióta álltál valahol ott mögöttem? – Közben a kezével a háta mögé mutogat, amivel sikeresen eléri azt, hogy mindkét beszélgetőpartnere alaposan megfigyelje a helyiséget.
- Amióta Dean lelépett két szelet pitével. – Válaszol Castiel készségesen, mire Sam szemöldöke az égig szalad, és nem meglepő módon ismét nem tudja, mit mondhatna. – Jó, a két szelet valójában egy egész pite volt, csak félbevágta. – Úgy érzi, korrigálnia kell, hátha akkor Sam kevésbé fog ilyen elfuserált arcot vágni; a végén az angyal még egy kis mosolyt is megereszt, ami nem gyakran fordul elő. Ez utóbbit természetesen Jack szóvá is teszi, ami miatt a vadász ténylegesen kezdi úgy érezni, hogy nem egy szupertitkos bunkerben, hanem egy közönséges pszichiátrián üldögél.
- Jó, akkor vissza a karácsonyhoz. Szóval ilyenkor mindenki azokkal van, akiket szeret, együtt töltik a napot, ajándékot adnak egymásnak, karácsonyfát állítanak, kidíszítik a házat, finomakat esznek, filmet néznek. Ja, igazából valami ilyesmi – a férfi a homlokát ráncolva igyekszik egybesűríteni a lényeget. – Fura, ha nem kérdeztél volna rá, talán fel se tűnt volna, hogy mennyire hiányoznak ezek. – Sam elrejtve a szomorkás mosolyát lehajtja a fejét. Utoljára akkor volt igazi karácsonya, amikor majdnem megette őt Deannel együtt két istenség.
- Eléggé átalakultak a dolgok… - motyog Castiel, majd gondterhelten rápillant Jackre. – De azt hiszem, ez jobban tetszik, mint egy megjegyzem, kitalált pasas imádata. Bocs, Sam. Jézus nem létezett, csak egy angyal volt az, hogy visszahozza az emberek hitét.
- Oké Cas, ezt a mesét egy másik napra tartogasd! – Sam a fejét rázva felkel, majd kiönti a teát, és mégiscsak előveszi azt a sört a hűtőből.
- Sam? – Jack pont akkor szólal meg, amikor a férfi már tényleg őszintén hitt abban, hogy sikerül maga mögött hagynia a beszélgetést. – Szeretném megünnepelni ezt a karácsony dolgot. Veled és Castiellel. – Érzi, hogy milyen nevetségesen hangozhat, ugyanakkor azt is, hogy ezzel biztosan feldobná egy kicsit a Winchesterek amúgy tragikus életét. – Meg persze Deannel.
Sam úgy néz Jackre, mintha azt mondta volna, hogy… nos, igazából most, hogy Sam jobban belegondol, ide egy hasonlat se stimmel, ahhoz túl sok furcsa dolgot látott már.
- Remek, akkor biztosan kell még pite. – Azzal Castiel már el is indulna az egyetlen olyan közelben lévő boltba, ahol be tudná szerezni az elmaradhatatlan édességet, csakhogy Sam elkapja a ballonkabátja gallérjánál fogva.
- Oké, ezt egész biztos, hogy meg fogom bánni… - motyog inkább saját magának, mintsem Jacknek vagy Castielnek, de azért odahúzza őket a laptophoz. – Keressetek rá arra, hogy mézeskalács, karácsonyfa, meg úgy alapból… nézelődjetek csak, mindjárt jövök.
Azt nem teszi hozzá, hogy azért lép le, mert a sör se bizonyul elég ütősnek, így muszáj kicsit megdézsmálnia Dean kincseit.
Castiel idegesen toporog Dean ajtaja előtt, ahonnan nem hallatszik ki egy árva hang se. Végül csak összeszedi magát annyira, hogy bekopogjon, de amikor nem kap választ, ismét elbizonytalanodik. Muszáj emlékeztetnie magát arra, hogy ő az Úr egyik angyala, amikor kinyitja a világ egyik leghírhedtebb vadászának az ajtaját.
- Helló, Dean – üdvözli a barátját mély hangon, aki látszólag tudomást se vesz róla, csupán az ágyra dobja a kezében tartott fotókat. – Nem szeretnélek zavarni, de…
- Akkor nem lennél itt bent. – A férfi hangja bántó és érzéketlen, de nem érdekli. A legtöbbször úgyis teljesen üresnek érzi magát, hát akkor miért ne viselkedhetne így azokkal, akik a legközelebb állnak hozzá?
- Sajnálom, de vészhelyzet van. – Castiel igyekszik tartani magát a forgatókönyvhöz, csakhogy elnézve a teljesen maga alatt lévő Deant, ez elég nehéz munkának bizonyul. Nem szereti látni, hogy a férfi egyre hitehagyottabb, fáradtabb és megtörtebb; mert természetesen Dean Winchester soha nem ismerné be, de Castiel úgy gondolja, a folyamatosan ridegülő külső réteg alatt nem több egy elveszett kisfiúnál. Hol van már az a Dean, aki nem volt hajlandó megkínozni másokat…
- Mi? Milyen vészhelyzet? Sammy jól van? – És íme az aggódó báty, aki már talpon is van.
- Ööö… jól van. Ez… találtam egy ügyet, és arra gondoltam, megnézhetnénk ketten.
Dean egy kis hallgatás után végül se szó, se beszéd megfordul, elteszi az egyik fiókba a képeket, majd elindul Casszel az Impalához. Azzal se fárad, hogy érdeklődjön a részletek után, egyszerűen csak szüksége van arra a fajta kikapcsra, amit egy vadászat tud nyújtani neki. Az se tűnik fel neki, hogy Sam épp azt próbálja megértetni Jackkel, hogy a mézeskalács figurák normálisak, és az emberek aranyosnak találják őket, hiába antropomorfok.
A harmadik tepsi mézeskalács végre egész ehetőnek bizonyul, így végre nekiállhatnak a díszítésnek. Jack az összessel csak annyit tesz, hogy rájuk keni a fehér habot, míg Sam azért megpróbálja előcsalogatni a művészi vénáját.
Így hát az eredmény fél tucat kör alakú hógolyóra hajazó izé – a Sátán fia készítette a saját kezeivel –, és még több csillag meg szívecske alakú izé, csak épp ezeken fura minták is vannak. Mindezt persze úgy hozták össze, hogy nincs a háztartásban tésztaszaggató, így a szívek és a csillagok mind-mind külön egyéniségek, és demonstrálják, hogy szerencsére Sam jobban használja a kést a természetfeletti lények ellen, mint a konyhában.
- Elég pocsékul néznek ki – tesz Jack egy őszinte megállapítást, amikor elfogynak a díszítenivaló sütik.
Sam elszámol magában tízig, hogy ne akadjon ki, na meg hogy véletlenül se tartson kiselőadást arról, hogy hiába lesz valószínűleg gyatra és nevetséges minden, amit csinálnak, mégis ez lesz az első igazinak nevezhető karácsonyuk már időtlen idők óta. Jack egyszerűen ezt csak nem értheti meg.
- Mármint értékelem a munkád iránti szeretetet, de abba a körbe tényleg csináltál egy komplett démoncsapdát? – Jack hitetlenkedve közelebb hajol a szóban forgó mézeskalácshoz. – Király, de nem hinném, hogy láttam volna ilyesmit a neten.
- Jack…
- Vagy démonokat is meghívtunk? Ez egy tréfa része lesz? Nem úgy volt, hogy ők a rosszfiúk?
Az idősebbik Winchester az összes mézeskalácsot ráteszi egy tányérra, majd – minden világfájdalmát belesűrítve egyetlen arckifejezésbe – rápillant Jackre.
- Mi lenne, ha kapcsolnék zenét és csak a díszítéssel foglalkoznánk?
Dean és Castiel egy-két sérüléssel gazdagodva sétálnak be a lepukkant motelszobába valamikor hajnali három után. Az angyal legnagyobb döbbenetére Samnek tényleg sikerült egy valódi ügyet találnia, így az estéjük nagy része azzal telt el, hogy egy szellemet hajkurásztak. Most éppen Dean küld egy SMS-t Samnek, hogy mindketten jól vannak, és hogy valamikor délelőtt hazaérnek.
Castiel épp bekapcsolná a tévét, amikor Dean lehuppan mellé a kanapéra.
- Tudod Cas, én csak nem akarok még több embert elveszíteni magam körül. – Beszéd közben megbontja az elengedhetetlen sört, majd belekortyol. – Vagy téged. Így is elég volt, hogy egyszer már megtapasztaltuk Sammyvel, hogy milyen az, amikor halott vagy.
- Nos, még jó, hogy ennyire idegesítő vagyok, hogy valami csak így visszadobott – Cas halkan beszél, nem mer ránézni Deanre. Nem túl jó ezekben a lelkizős csevejekben, rendszerint nem igazán tudja, mikor hogyan kellene reagálnia. Szerencsére ez Deant nem igazán zavarja, elvan ő a saját gondolataival.
- Mindig úgy képzeltem el, hogy mikor már mi Sammyvel a Pokol legmélyebb bugyrában rohadunk, te majd kisétálsz egy elhagyatott mezőre, ahol csak két rothadó fejfa jelzi azt, hogy mi ott nyugszunk, és visszaemlékszel arra a káoszra, amit a mi puszta létünk okozott a világban.
- Dean, ne be…
- Á-á-á-á – a férfi gyorsan félbeszakítja Castielt, mielőtt az még valami olyat mondhatna, amitől egy kicsit is értékesebbnek érezhetné magát, mint egy marék hamu –, semmi érzelgősség, nagyfiú.
Így hát Castiel csendben üldögél, miközben Dean a sörét kortyolgatja és régi jó szokása szerint emészti magát minden létező dolog miatt. Nem akarja szóvá tenni, mert erre az angyalnak aztán végképp nincs semmi ráhatása, de úgy érzi, egy olyan mélypontba került most, amiből talán soha nem fog tudni kijutni. Elvégre hiába van vihar előtti csend, az is csendnek számít, neki pedig olyan elcseszett az élete, hogy eszébe se jut megünnepelni a karácsonyt.
- Nem szeretném megölni Jacket. Igazából nem. – Valahogy ezek a szavak csúsznak ki a száján.
- Rendes kölyök. Arról pedig nem igazán tehet, hogy olyan hatalmas lénynek született, amilyet nem látott még a világ.
- Csak ott van az a nem is olyan kicsi rizikó, hogy mi van, ha ez a kölyök lesz az oka annak, hogy elveszítem Sammyt, vagy épp téged. Végleg. Cas, meg kell értened, hogy Jack veszélyes, én pedig… - Dean inkább csak megrázza a fejét és meghúzza a kezében lévő üveg tartalmát.
- Ő azt választotta, hogy jó lesz. Bízz benne egy kicsit. Sam is és te is megjártad már a Poklot képletesen és szó szerint is, mégis itt vagytok, mert segítetek egymásnak, és nem hagyjátok soha, hogy a másik túl mélyre merüljön a sötétségben. – Azt már felesleges megemlítenie, hogy ő se volt épp piskóta, pláne amikor Istent akart játszani.
- Nem fogok megbízni benne soha. – Dean felkel, lerúgja a cipőjét, és úgy ahogy van, ruhástul bedől az ágyba. – De ha te is és Sam is azt mondja, hogy rendben lesz valahogy a srác… úgy legyen.
Az angyal erre már nem felel, csak üldögél a csendes szobában, és várja, hogy a vadász elaludjon. Mikor ez végre megtörténik, rápillant a békésen alvó Deanre, majd kioson a motelszobából. Ideje ajándékokat keresni!
A bunker hangulata valóban kezd átalakulni. Az eddigi rideg huszadik századi elegancia immár átcsapott rideg huszadik századi káosszá – megspékelve néhány huszonegyedik századi kütyüvel, egy igyekvő, ám szépérzékkel nem igazán megáldott férfival, és egy nefilimmel, akinek halványlila gőze sincs arról, hogy mit csinál, de legalább élvezi.
- Remélem, Cas megoldja valahogyan a fát – gondolkodik hangosan Sam, közben pedig egy széken állva felakaszt egy hosszú ezüstláncot a falra, amolyan vadász-stílusú girlandként.
- Miért nem mentünk el érte mi? Vagy akár ki is vághatnánk egyet. – Jack a láncra papírból kivágott hópihéket aggat fel, így az eredmény kicsit olyan, mintha egy ovis épp elmerült volna a BDSM világában.
- A kocsit elvitték ők, a képességeiddel meg jobb nem most kísérletezni. – Felel Sam elég tárgyilagosan, ugyanis ezt a gondolatmenetet ő már rég lefutatta.
- Gondolom, ugyanez érvényes a fura díszekre, amiket csináltunk. Nem ugorhatok el egyedül egy bevásárlóközpontba se, ugye? – Sam válasza erre már csak egy határozott fejrázás. – Persze… akkor reménykedjünk abban, hogy Deannek tetszenek majd a félresikerült kartonfigurák.
Egy kis ideig elvannak szótlanul, sorra tűzik fel a falra a díszeket, hallgatják a lejátszási listát, amit Sam talált a YouTube-on. Aztán végre valahára végeznek, és ahogy elégedetten körbefordulnak a helyiségben, mindkettejük kelletlenül kostatálja, hogy muszáj lesz kicsit felturbózniuk a helyzetet valahogy.
- Oké, akkor négy óra múlva itt találkozunk, én alszok egyet, te meg… nem tudom, csinálj valamit. Holnap reggel meg majd stoppolunk, mert ez így tényleg elég szánalmas. – Adja ki a parancsokat Sam, miután elolvasta Dean üzenetét. Reménykedik benne, hogy a délelőttből inkább kora délután lesz – mint ahogy az egyébként általában lenni szokott.
Castiel csak akkor döbben rá, hogy éjjel egy üzletet se fog nyitva találni, amikor már a harmadik kirakat előtt áll meg, amin a „zárva” felirat szerepel. Végül úgy határoz, hogy ez egy komoly vészhelyzetnek minősül, szóval nyugodtan használhatja az angyali erejét arra, hogy betörjön a legközelebbi plázába. Az eredmény az, hogy mindenféle hülyeséget belegyömöszölt a ballonkabátja zsebeibe, ugyanis abban reménykedik, hogy így majd nem lesz olyan feltűnő, mintha egyszerűen bepakolná a holmikat az Impala csomagtartójába.
Még egy alig félméteres fenyőt is sikerült kiszednie az egyik bolt kirakatából, amin a dekoráció nem más, mint néhány miniatűr műanyag fehérnemű, de a többi egy kicsit se hasonlított azokhoz, amiket a neten látott. Hiszen egyértelműen látszódott a képeken, hogy a karácsonyfa attól nem egyszerű fa, hogy tele van színes gömbökkel, meg izzókkal. Ennek ellenére Castielnek sajnos mindegyik boltban csalódnia kellett, mert a fák üresek volt, így hát nem volt más választása, minthogy lenyúlja ezt, amit most belegyömöszölt egy kartondobozba, hogy könnyebben tudja cipelni.
Épp betérne egy szexshopba, amikor megzavarják a kellemes vásárlását azzal, hogy ketten mögé lopakodnak. Lustán megfordul, ugyanis a három rendőr jelenléte nem tudja különösebben felzaklatni.
- Kezeket fel! Le van tartóztatva! – Az egyik férfi határozott hangon kiabál rá Castielre, aki meg se moccan, csak elgondolkodik azon, hogy vajon milyen magazinnak vagy filmnek örülne Dean. – Ha nem mozdul meg, lövök! Ne higgye, hogy nem teszem meg, uram! – Folytatja a fenyegetőzést a zsaru, erre pedig Castielnek briliáns ötlete támad. Dean szereti a cowboyokat!
Leteszi a dobozt maga mellé, és felemeli a kezeit. Az egyik rendőr odasétál hozzá, míg a másik még mindig rajta tartja a fegyverét, habár a figyelmét immár a doboznak szenteli. Castiel erre könnyedén lefegyverzi az őt éppen megbilincselni készülő pasit, majd kicsit elkábítja a homlokára tett ujjaival.
- Mi lenne, ha ezt az incidenst inkább mindannyian elfelejtenénk?
- Mi… de… Billy… - A rendőr sokk közeli állapotban motyog, ami miatt Cas kicsit ugyan rosszul érzi magát, de emlékezteti magát, hogy egy-két álmatlan éjszakát könnyedén lepipál mindaz, amin Dean keresztül ment. Muszáj kicsit eljátszania a gonosz angyalt még akkor is, ha jó szándék vezérli.
- Hozzon ki nekem valami cowboyos filmet, rendben? Siessen, mert nem érek rá egész nap.
És a félelemtől reszkető ember valóban kihoz Castielnek egy DVD-t, aki erre megköszöni, majd anélkül, hogy alaposabban megnézné, elteszi a kabátjába a többi ajándék közé. Utána elkábítja ezt az embert is, majd lelép, mintha mi sem történt volna.
Másnap reggel Sam és Jack háromnegyed óra keserves próbálkozás után feladja a stoppolást, és inkább mindketten visszavonulnak a bunkerbe.
- Nem hiszem el, hogy senki se vett fel minket… - morog Sam, miközben ledobja a kabátját, ő maga pedig kétségbeesetten kutatni kezd valami olyan dolog után, ami felhasználható lenne karácsonyi ajándékként.
- Én igen. – Jack meglepően derűsen válaszol, miközben mindenfelé követi Samet. – Tudod, összesen hét autó hajtott csak el mellettünk, és mindegyik filmben, amit láttam, a szereplők forgalmas utak mellett próbálkoztak.
- Várj, te nézel filmeket? – Sam abbahagyja a keresgélést, annyira megdöbbenti a tény, hogy Lucifer fiát képes elszórakoztatni… hát, azt nem tudja, hogy pontosan mi, de mindenképpen sokkoló már maga a tény is.
- Aha, Cas a múlt héten mutatta ezt a Netflix dolgot. Utána mondjuk fél órát szánt rá annak az elmagyarázására, hogy igazából nem a narancssárga az új fekete, csak a börtönben hordott ruhára tettek utalást a sorozat készítői. Érdekes beszélgetés volt, de maga a történet nem kötött le annyira.
Sam egyre inkább úgy érzi, hogy az élete lassan átalakul egy ZS kategóriás vígjátékká.
- És… akkor mi kötött le? – Teszi fel az egymillió dolláros kérdést, habár nem biztos benne, hogy felkészült a válaszra.
- A Teen Wolf. Na de sütünk pitét? A mézeskalácsból kiindulva szükségünk lesz jó öt órára.
- Várj… te most tényleg azt mondtad, hogy… tetszett a Teen Wolf?
- Miért, neked nem? – Jack arcán az őszinte döbbenet arra készteti Samet, hogy inkább ne válaszoljon. Ugyan nem látta a sorozatot, de mint a szíve mélyén jó kocka, a neten eljutnak hozzá információk.
Útközben Castiel kényelmetlenül fészkelődik az ide-oda gyömöszölt ajándékok miatt, és az se kerüli el a figyelmét, hogy Dean minden egyes bukkanónál gyanakodva sandít hátra, ugyanis a karácsonyfa elég hangos utasnak bizonyul.
- Megkérdezhetem, hogy mégis mi a fészkes fenét csináltál az éjjel?
- Tessék?
- Felébredtem egyszer, te pedig nem voltál sehol. Reggel pedig a kocsi mellett ácsorogtál, azóta pedig hozzád se lehet szólni, olyan ideges vagy.
- Ez nem igaz, Dean.
A férfi erre elkapja Castiel kabátjának a gallérját, majd addig matat, ameddig ki nem halászik valahonnan egy sampont.
- Ez… ez Samnek lesz – magyarázkodik kissé esetlenül az angyal, majd összefonja maga előtt a karjait, és olyan távol húzódik az őt gyilkos tekintettel méregető férfi elől, amennyire csak engedi az autó. – Megkért, hogy vegyek neki… festett hajra való, hamvasító sampont… - motyog, miközben sikerül egy-két szót leolvasnia a flakonról, ami még mindig Dean kezében van.
- Nőknek – teszi hozzá a vadász egy szemöldökráncolás kíséretében, közben pedig rákanyarodik a bunkerhoz vezető útra. Cas erre csak vállat von, mintha Sam lenne a szeszélyes idióta, akivel nem lehet mit kezdeni, mert ha egyszer női hajápoló termékekre vágyik, női hajápoló termékeket kap.
Közben persze áldja az eget, amiért Deannek nem a barackos illatú balzsamot sikerült ellopnia – hiszen azt elég nehezen tömködte be az alsója és a nadrágja közé.
- Jönnek! – Jack kissé ijedten kiabál oda Samnek, amikor a bejárati ajtó külső oldaláról meghallja Dean jellegzetes lépteit. A vadász erre kikapcsolja az áramot az egész bunkerben, így felvillannak a vörös vészfények, amik remélhetőleg elég ünnepi hangulatot árasztanak – mármint a körülményekhez képest.
- Mi a… - morog az orra alatt Dean, amikor belép az épületbe, csakhogy beleütközik a testvérébe, így az óriási alakon és a mögötte felsejlő vörös villogáson kívül nem lát semmit. – Engedj már, Sammy.
- Nem. – Mosolyog le rá szórakozottan a fiatalabbik.
Természetesen volt jobb ötletük is Jackkel arra, hogy hogyan csempésszék be a fát és Castiel szerzeményeit, csakhogy mindegyik körülményes – és talán idegesítő is – lett volna. Elvégre ki örülne annak, ha hazaérve egy kamu luciferes balhé fogadná? Így hát marad az, hogy Sam élő akadályt játszik, ameddig a két kis angyal befejezi a bunker felkarácsonyosítását. Remélhetőleg öt perc elég lesz nekik, ugyanis Sam nehezen tudná elképzelni, hogy Dean ennél több ideig kibírja az ajtóban.
- Ha nem engedsz el most azonnal, muszáj lesz kiütnöm téged, Cas már így is felcseszte az agyamat, nem kellesz hozzá még te is – Dean igyekszik csevegő hangnemben közölni mindezt Sammel, csakhogy még így is lerí róla, hogy az egész világot elküldené egy melegebb éghajlatra.
- Mit csinált Cas? – A fiatalabbik Winchester arcára egy elbűvölő mosoly ül ki.
- Abból kiindulva, hogy reggel elhajtottunk egy csoport rendőr mellett, ő pedig elég feltűnően próbált láthatatlan lenni, sampont lopott neked az éjjel.
- Mi a… Cas?! – Sam megfeledkezik a feladatáról, és elfordul Deantől, aki természetesen kihasználja az öccse figyelmetlenségét, és vigyorogva ki is kerüli őt. – Nemár Dean, várj egy kicsit!
Csakhogy az idősebb Winchester elengedi a füle mellett Sam kérlelését, így szinte együtt lépnek be az étkezőbe. Sam lelkiekben próbál felkészülni egy egész védőbeszédre, hiszen honnan tudhatta volna, hogy a másik kettő igazából már végzett a dekorációval – kivétel az égősor, mert Jack épp azzal vacakol, de amint megpillantja a két testvért, a fa helyett inkább a székeken dobja át, gondolván, mindegy, hogy hol világítanak.
Sam nem emlékszik, hogy Casnek szólt volna az égőkről, így kérdőn ránéz, de mivel az angyal feltűnően kerüli a tekintetét, Jacket kezdi szuggerálni. Mindez alig két másodperc alatt zajlik le, de ennyi is elég a fiúnak ahhoz, hogy felemelje mindkét kezét, és azzal védekezzen, hogy:
- Ne nézz így rám, kifizettem!
- Tudtam, hogy elfelejtettem valamit – motyog Castiel önmagához képest kissé csalódottan.
- Oké, ezt inkább hagyjuk! – Sam egy kínos nevetést hallatva összeüti a tenyerét, majd a döbbent Dean felé fordul. – Boldog karácsonyt, tesó.
Dean homlokráncolva figyeli Samet, aki épp ölelésre tárt karokkal közeledik felé, és hirtelen egy hatalmas, két lábon járó szerencsétlenségnek érzi magát. Hiába járta már meg a Poklot, a Purgatóriumot és még a Mennyeket is, sűrűn kell pislognia ahhoz, hogy ne kezdjen el könnyezni.
- Neked is, Sammy – válaszol, miközben hosszasan egymásba kapaszkodnak az öccsével.
Nem számít, hogy csak ketten vannak; nem számít, hogy valószínűleg – és persze titokban – az egész mindenség épp ismét pusztulóban van; nem számít, hogy pont a Winchesterek azok, akik Lucifer fiával karácsonyoznak együtt. Semmi sem számít, hiszen Dean végre úgy érzi – még ha csak egy estére is, de –, a világ tud szép hely is lenni.
Miután mindenki evett a félkész pizzából és a Samék által összeszerencsétlenkedett pitéből, mindenki megbont egy üveg sört, majd Jack nagy boldogan leteszi az asztal közepére a mézeskalácsokat. Muszáj szóvá tennie, hogy ő csinálta azokat, amelyikek csupa fehérek és kör alakúak, mert szerinte még mindig bénák Sam művei.
- Tényleg, Sam? – Dean a homlokát ráncolva veszi szemügyre az ehetetlennek tűnő jövevényeket. – Szívecske alakú mézeskalácsok?
- Mondtam, hogy az enyémek jobban néznek ki. – Jack büszkén vigyorog.
Cas – habár eddig nem evett egy falatot se –, kivesz egyet a tálból; nem igazán követi a beszélgetés menetét.
- Haver, ennél buzisabb dolgot még életedben nem csináltál, pedig hosszú a lista! – Dean röhögve hátradől a székén, közben pedig Cas alaposan szemügyre veszi a kezében tartott aprósüteményt.
- Nekem tetszik – jelenti ki tárgyilagosan, amit Sam egy hálás mosollyal köszön meg. – Kéred a felét? – Fordul Dean felé, aki egy kicsit megilletődik, és igyekszik tartani magát ahhoz, hogy ő a férfi a háznál, de ahogy Cas arcára pillant, végül csak vállat von.
- Aha – ad végül választ az angyalnak.
Egy kicsit nehézkesen, de sikerül együtt eltörniük a szív alakú süteményt, amit aztán Dean teli szájjal meg is köszön. Cas biccent, megnyalja a sajátja sarkát, aztán visszateszi a többi közé. Túl keménynek találja, ráadásul ennek is, mint mindennek, egyszerűen molekula íze van.
- Ja, én nem lehetek már buzisabb – dünnyög maga elé Sam.
- Ugyan már, csak adott a sütiből! – Védekezik Dean, de Sam csak felvonja a szemöldökét. – Jó, tökmindegy, inkább térjünk át az ajándékokra.
- Várj, ezt most nem értem. Te vettél nekünk ajándékokat? – Sam nem szeretné megbántani a bátyját, de elég hihetetlennek tartja, hogy pont ő volt az négyük közül, akit titokban megszállt a karácsony szelleme.
- Á, azokat majd átadom jövőre, csak emlékeztessetek. – Mosolyog rá mindenkire a vadász.
Castiel erre felkel, és elfordulva elkezdi kiszedegetni a ruhái rejtett zugaiból az asztalnál ülők ajándékait. Még soha nem csinált ilyet, és elég izgatott.
- Ugye tudod, hogy azokat elővehetted volna már korábban is? – érdeklődik Sam.
- Nem, mert úgy megláttátok volna, hogy miket kaptok.
Dean erre felnevet, ugyanis lehetetlenség, hogy ebben a helyzetben ne jusson eszébe Casről a Mikulás.
- Szóval tessék Sam, ez itt… – Cas kedvesen ledobja a férfi ölébe a balzsamot és egy random könyvet, ami az ókori görögökről szól – … a tiéd.
- Nahát, köszönöm, Cas!
- Úgy vettem észre, elég sokat törődsz a hajaddal, viszont a sampon Deannél maradt. A kocsiban remélhetőleg majd megtalálod. – Magyarázkodik, de közben már elő is veszi Jack ajándékát, aminek szerencsére sikerült egy papírtáskát kerítenie a plázában, úgyhogy Dean ezt már kicsit kíváncsibban szemléli. Megfizethetetlen Cas kisfiús arca, ami akkor látható, amikor figyeli az emberek reakcióit.
Jack óvatosan nyúl bele a papírtáskába, amiből aztán egy plüssmackót húz elő, és egy csomó nugátos csokit. Az utóbbit elkezdi bontogatni, aztán értetlenül néz körbe a másik hármon, mert nem igazán érti, miért figyeli mindenki őt.
- Mi van?
Se Samnek, se Deannek nincs kedve felvilágosítani őt arról, hogy egy „köszönöm” minden bizonnyal jól esett volna Castielnek.
- Jó, elmagyarázom. – Úgy fest, az angyal nem vette magára a dolgot, mert ahelyett, hogy megsértődne, felveszi a mackót. – Azt hiszem, az emberek a kisgyerekeknek sokszor adnak ilyen játékokat, és mivel neked ez a szakasz kimaradt az életedből… Nos, most bepótolom neked.
Sam fején átfut egy „oké, ez kibaszott aranyos volt, gáz lenne, ha átmennék kicsit csajosan érzelgősbe?” gondolat, és mivel a válasz erre mindenképpen igen, csupán megköszörüli a torkát és elmondja Casnek, hogy ez egy nagyon szép gesztus volt tőle. Az angyal inkább nem felel, helyette kicsit esetlenül ugyan, de megsimogatja Jack fejét, és leteszi az előtte heverő csokikra a macit.
- És én még azt hittem, hogy az a fura, hogy léteznek a démonok – suttog kicsit letaglózottan Dean.
- Vagy az angyalok – fűzi tovább Sam.
- Hogy a sárkányokról már ne is beszéljünk. – A két Winchester összenéz, majd egy kis fejrázás kíséretében koccintanak egymással.
Cas közben kiszedegette Dean ajándékait is – ami nem kis megkönnyebbülés neki, hiszen így végre képes anélkül állni, hogy valahol kellemetlenül nyomná a bőrét valami –, és gyorsan beledobálta őket az egyszer már Jack ajándékainak tárolására szolgált táskába.
- Boldog karácsonyt, Dean! – Adja át neki, majd ahelyett, hogy egyszerűen hagyná, hogy a férfi elvegye tőle, lehajol és megöleli.
- Jól van, Cas… - Dean meglapogatja az angyal vállait, majd kelletlenül elmosolyodik, ugyanis az asztal éle így pont tökéletesen belefészkeli magát kívülről a gyomorszájába. – Boldog karácsonyt neked is! – Mosolyog megkönnyebbülten, amikor Cas elengedi, és végre kap rendesen levegőt. Mondjuk az már más kérdés, hogy Casnek esze ágába sincs hátrébb lépni, de Dean úgy dönt, nem rontja el azzal a hangulatot, hogy ismét tart egy kiselőadást a személyes térről. Ha nem sikerült évekkel ezelőtt, most se fog – ez egy reménytelen ügy kettejük között.
- Remélem, tetszenek. Tudod, elég sietős dolgom volt már a végén, jöttek azok a rendőrök is, meg a karácsonyfát is magammal kellett hurcolnom, és…
- Cas – szakítja félbe Dean az angyalt, amikor a kezébe veszi a DVD-t.
- Igen?
Sam igyekszik visszafojtani a nevetését, míg Jack nem egészen érti a helyzetet. Ez is az egyik hátránya annak, ha a születésed után rögtön úgy nézel ki, mint egy minimum tizennyolc éves félisten
- Ezzel próbálod megmagyarázni, hogy miért melegpornót vettél nekem karácsonyi ajándék gyanánt? – Dean olyan komolyan nézi az erre kicsit zavarba jövő Castielt, hogy Sam már a markába vihog, képtelen megőrizni a komolyságát.
- Én… - És valószínűleg történelmi pillanat, de az angyal arca rózsaszínes lesz, ahogy szemügyre veszi az „Így kell bikát fejni!” című lemez borítóját, amin két férfi cowboykalapban pózol egy bár mögött, természetesen hiányos öltözékben. – Szerintem neked jobban állt a kalap – nyögi ki Cas, majd leül, és kiissza a saját, majd Jack üvegének a tartalmát.
És ennyi volt, Sam hangosan röhög, Jack még mindig nem ért semmit, Cas pedig elhappolja a szóhoz se jutó, döbbent Dean elől az ő sörét is.
- Oké, amíg a tubicák feldolgozzák azt, ami történt, én odaadom neked ezt, Dean. Bocs, nem igazán volt lehetőségem kimozdulni, így azt hiszem, megoldom ilyen Cas stílusban. – Azzal elfordul és bedobja a már igencsak viseltes táskába az ajándékot, aztán egy angyali mosoly kíséretében át is adja a bátyjának.
- De hát ez az én késem! – kiált fel Dean, és rögtön el is kezdi tisztogatni.
- Nos, valójában nem, csak mindig lenyúltad, és egy idő után nem szóltam érte – helyesbít Sam.
- Ó… – Dean egy pillanatra elgondolkodik, aztán vállat von, és elvigyorodik. – Király!
Mivel Castiel sikeresen lenyugodott időközben, a javaslatára megkezdik a második pitét is, és áttelepednek a tévé elé. Dean kicsit rosszul érzi magát, hogy nem készült semmivel se, de Sam egy kissé nyálas beszéddel megnyugtatja, hogy nem probléma, elég, hogy egyikük sincs halálos veszélyben, vagy épp nem halott.
- Srácok? – Jack az ajtóban toporog, a keze a háta mögött van, és egy kicsit kellemetlenül érzi magát, ahogy végignéz a három férfin. Hiába lakhat velük, mindig ő marad itt a kívülálló.
- Igen? – szólal meg szinkronban Sam és Dean.
- Én is akartam adni nektek valamit, szóval… - És szépen sorban kioszt egy-egy papírlapot mindenkinek.
Utána helyet foglal Sam mellett a kanapé szélén, és figyeli, ahogy Dean hitetlenkedve elmosolyodik, Cas összehajtogatja a lapot és szórakozottan elteszi a zsebébe, Sam pedig halkan megköszöni a saját kézzel készített képeslapját. Egyikőjük se mondja ki, de hasonló gondolataik vannak: épp most kaptak egy ovis szintű, mindenképpen megmosolyognivaló ajándékot Lucifer fiától, akit az tesz boldoggá, hogy megünnepelheti a karácsonyt két vadásszal és egy örökké lázadó angyallal.
- Ha már ilyen családiasak vagyunk, szerintem bekapcsolhatnánk a tévét és nézhetnénk valami agyzsibbasztóan karácsonyit – veti fel Dean az egyetlen lehetséges folytatást, ami eszébe jut erre az estére. Mert hát nem fog még csak belekukkantani se Cas ajándékába.
Sam bekapcsolja a tévét és unottan elkezd váltogatni a csatornák között. Egy kezén meg tudja számolni, hányszor volt a kezében a távirányító, amióta itt laknak, ugyanis vagy nem érdeklik őt a műsorok, vagy Dean lestoppolja a csatornaválasztás jogát.
- Teen Wolf – jön kórusban a megállapítás a két természetfeletti lény felől, mire mindkét Winchester rájuk pillant.
- Nemár, Cas, te is?! – Sam nem akarja elhinni, hogy az a műsor tényleg leköt valakit, aki tizenöt éves kor fölött van és nem nőnemű. Mondjuk az előbbi alól Jack kivételnek számít, szóval talán van némi mentsége…
- Ó, a francba is, még szép, hogy Cas! Tudod, mit csinált, amikor rátalált erre a szar tinidrá…
- Haver – Sam próbálja menteni a menthetőt, habár így is látszik az enyhe sértődöttség Jack arcán. – Jack azt hiszem, szereti ezt a sorozatot. Lehetnél kicsit tapintatosabb, ő se mondott semmi rosszat, amikor a cowboyokról áradoztál.
- Mert a cowboyok királyok! – kiált fel Dean úgy, mintha ez egyértelmű lenne. – Oké, ne röhögj, Sam, hagyd abba. Jack, ez most komoly? – Fordul inkább a fiú felé, aki erre vállat von, majd arról kezd el motyogni, hogy az elején együtt érzett Scott karakterével.
- Na de mi a helyzet Casszel? – Sam hol a szóban forgó, erősen másfelé nézegető angyalra néz, hol Deanre.
- Ó, hát csak annyi, hogy a mi kis angyalkánk felhívta valahogyan a sorozat egyik íróját, mert úgy gondolta, hogy az egész értelmetlen, a lények egyáltalán nem úgy néznek ki, mint ahogyan ők azt ábrázolták, és hogy esélytelen lenne Stiles számára a túlélés annyi elméletben vérszomjas teremtmény között. – Foglalja össze a vadász a történteket.
- Azt hittem, ez kettőnk között marad. – Castiel kicsit sértetten beszél, habár utólag könnyedén belátja, hogy hülyeséget csinált.
- Azt hittem, nem fogok melegpornót kapni karácsonyra. Meglepetésekben gazdag napunk van, nem igaz, Cas?
 Sam kezdi magát úgy érezni, mintha moziban ülne, már csak a popcornt hiányolja.
- Én vagyok az egyetlen, aki elgondolkodott azon, hogy Dean miért tudta egyből, hogy mi az a Teen Wolf? És hiába tetszett a sorozat, be kell vallanom, egész pontosan jellemezte. – Jacknek természetesen muszáj hazavágnia Sam nézelődését, pedig már tényleg kezdett rá kíváncsi lenni, hogy mi lesz ebből a beszélgetésből.
Erre természetesen Castiel is kíváncsi lesz, így Dean nem tehet mást, minthogy kicsit sután, de azért elmagyarázza, hogy egyik este rátalált, és amúgy se ment más a tévében, szóval megnézett egy-két részt. Ezek után Sam rátalál a Reszkessetek betörők! egyik részére, és úgy gondolja, hogy hiába látta már néhányszor, tökéletes lesz ez most mindannyiuknak.
- Kár, hogy nem a Grincset nézzük – jegyzi meg Dean.
- Ó, ugyan már, utálod a Grincset! – jön a felelet rögtön Samtől, így az eredmény az, hogy a két Winchester egy kisebb vitába bonyolódik, mert mindkettejük biztos benne, hogy a másik utálta régebben azt a történetet.
Este mindenki elvonul a saját szobájába, de mivel az angyalvértől, nem igazán lehet aludni, mind Jack, mind Castiel elindul, hogy még egy kicsit ébren tartsanak egy-egy Winchestert.
Sam kicsit fáradtan, de azért beengedi magához Jacket.
- Szóval ilyen a karácsony – állapítja meg mosolyogva a fiú.
- Hát, valami ilyesmi. Nem volt olyan vészes, ugye?
Jack megrázza a fejét. Olyan hihetetlennek tűnik neki ez az egész, és most, hogy vége, egyszerűen csak nem akar egyedül lenni.
- A képeken valahogy szebbnek tűnt az egész. Castiel is elég furcsa fát szerzett, a díszeink is katasztrofálisak voltak, de… - egyszerűen csak vállat von, úgy érzi, nincs a birtokában elég szó ahhoz, hogy ti tudja fejezni a gondolatait. – Szép volt. Köszönöm.
Sam viszonozza Jack mosolyát, majd kimegy vele a szobából, hogy megnézzenek egy-két részt valamiből – remélhetőleg fognak találni valami olyat, amit mindketten végig tudnak ülni.
- Sam, amúgy mi az a melegpornó? – Jut eszébe hirtelen Jacknek a napjuk egyik meghatározó, és általa meg nem értett szava. Sam lehunyja a szemeit, és ismételten hódol az új kedvenc hobbijának: elátkozza a gondolataiban Chuckot.
- Most szögezzük le, hogy ebbe a beszélgetésbe csak akkor megyek bele, ha ezt viszont nem akarod majd kipróbálni úgy, hogy nekem is jelen kell lennem.
Castiel eközben oda-vissza sétál Dean szobája előtt, és mivel a vadásznak egy idő után elege lesz a léptek zajából, kinyitja az ajtót, így szembetalálja magát az ideges angyallal.
- Be akartam kopogni.
- Tíz perce csak be akarsz kopogni, de még nem tetted meg. Na, gyere be.
És mindketten leülnek az ágyra, ahol pontosan úgy, mint kicsivel több mint egy napja, fényképek hevernek. Dean most nem fordítja le őket, úgy hagyja őket érintetlenül, és Cas végignézi őket. Mindegyik fotón olyan emberek szerepelnek, akik halottak, ez pedig nyomasztóan hat az angyalra. Nem szeret belegondolni abba, hogy az emberek élete milyen rövid és törékeny, és hogy soha nem fogják tudni megszokni a halál véglegességét – még akkor se, ha egy Winchesterről van szó, aki néha hobbiból feldobja egy-két percre a talpát, hogy szellemekkel csevegjen.
- Sajnálom. – Castiel csupán ennyit képes mondani, Dean félbeszakítja őt azzal, hogy tőle igencsak szokatlan módon átöleli az angyalt.
- Semmi baj, Cas. Most egyszerűen csak… - Mosolyt próbál erőltetni az arcára, ahogy alig néhány centis távolságból belenéz a barátja eget idézően kék szemeibe, de nem megy neki túl jól. – Boldog karácsonyt!
Cas tényleg nem tehet róla, hogy ezek után valami olyasmivel próbálkozik Dean ajkain, amit még a pizzafutár tanított neki. Valamivel muszáj felvidítania, és ha egyszer mindig úgy gondolta, hogy ilyen gyönyörű teremtményt még soha nem látott, nincs mit tenni…

2 megjegyzés:

  1. TE LÁNY.
    EZ-EZ-EZ-EZ
    A H W.
    oké, megpróbálom összeszedni magamat, de elég nehéz, mert nem jutok szavakhoz. ezt eltaláltad. nagyon.
    képtelen vagyok normálisan összefoglalni a gondolataimat, de imádom, és köszönöm, hogy feldobtad a karácsonyomat.
    ÉS CASTIEL ÚRISTEN, ANNYIRA.
    oké, befejeztem.
    ezért most nagyon szeretlek♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. oh my internet is a mess,,, tegnap már válaszoltam egy tök jót, amiben ugyanolyan idiótán (nem, te nem voltál idióta, csak én) irkáltam mindenfélét, mint te, és az tök jó volt:"((

      most csak: lysdjfly i love youuuuu <3 - amúgy is valami ilyesmi volt, csak hosszabban

      meg: örülök, hogy tetszett, jézusom, tényleg !!!

      <3

      Törlés