oldalak

főoldal olvasnivaló a blogról személyes chat cserék

2017. december 2., szombat

A portálvető

gravity falls. rick and morty. és én most csak szépen elsétálok - avagy így kell egyszerre elrontani két dolgot.



   x gravity falls x rick and morty crossover
   x előbbi a 'zoknibalhé' idején van, utóbbi meg bármikor azután, hogy megszületett pickle rick
   x durván 4500 szavas értelmi fogyatékosság
   x trágár beszéd !!! - de gondolom ez senkit se lep meg, khm,,, rick sanchez is here, bitches
   x a gravity falls karaktereket nagyon OOC-nek érzem, sorry :'(



- Ne-nem fogok e-el-elmenni arra az idióta terápiára, M-morty! N-nem hiszem, ho-hogy az amúgy is széthullófélben lévő családodnak jót tenne az, h-ha én besétálnék o-oda – Rick tárgyilagosan beszél, miközben bevonszolja a garázsba a szokás szerint aggodalmaskodó Mortyt –, emlékezz, mi lett az eredménye a legut-legutóbbi alkalomnak is!
- Jézusom, Rick, te most arra gondolsz, amikor ubivá változtattad magadat? Az… az nagyon undi volt, Rick.
- Tudom, Morty. – Rick a köpenye zsebéből előhúzza a flaskáját, amiből egy nagyot kortyol, és számba veszi, hova léphetnének le a minden bizonnyal már őket kereső Summer elől. – De mindent, szó szerint m-mindent megtennék azért, h-hogy ne kelljen az értelmi képe-képességekkel épphogy megáldott fé-félig faszfej, félig pszi-pszicho-pszichopata családoddal üldögélnem a sz-szarevők által látogatott ne-nevetséges rendelőben, Morty!
Morty egy elnyújtott, fájdalmas nyögést hallatva válaszolna valamit, csakhogy az ajtó kivágódik, és egy nem éppen jókedvű Summer szambázik be a rendetlen helyiségbe. A fiú tekintete megakad a portálvetőn, és míg a nővére meg a nagyapja vitázik valamin, lassan és észrevétlenül megszerzi az eszközt. Fogalma sincs, miről folyik a trágár kifejezésektől és lélekromboló megjegyzésektől – főleg Rick részéről – hemzsegő eszmecsere, igazából csak arra figyel fel, hogy Morty ki akarja szedni a kezéből a portálvetőt.
- A-add már ide, Mo-morty!
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet, Rick.
Morty minden erejét összekaparva kapaszkodik a csenevész hajtásokhoz hasonlatos ujjaival a szerkezetbe, míg Rick a huzavona közepette igyekszik beállítani a portálvetőt.
- Szarok én bele, hogy szerinted mi a jó ötlet, Morty! – És már meg is nyomja a gombot, a padlón pedig azonnal megjelenik a zölden hullámzó átjáró, majd beleugrik, és természetesen magával rántja Mortyt is.
- Oké, és tudod, hol vagyunk, te… te nagyokos? – Morty felháborodottan nézi a nagyapját, aki ahelyett, hogy valami értelmes dologgal foglalatoskodna, mint például, hogy tudatná az unokájával, hogy mégis hol vannak, a zsebeiben turkál.
- Fingom sincs, d-de menjünk be oda, hát-hátha adnak valami piát.
- Nem tudom, Rick, nem néz ki túl barátságosnak az a viskó.
- E-elég legyen a faszságaidból, m-má-már így is elbasztad az egész életemet az-azzal, hogy megszülettél, ráadásul mi-miattad valószínűleg kiesett a garázsban a flaskám, é-érted, miattad va-van minden fos a világban, Morty!
Így hát elindulnak az ösvényen a ház felé, habár Morty szívesebben üldögélne az autóban odahaza.
- Ez… ez nagyon nem volt szép tőled, Rick. Azt hiszem, megbántottál – motyog a fiú, de Rick meg se hallja, már be is ront az épületbe, a biztonság kedvéért még egy fegyverre is rámarkol a zsebén keresztül. – Békével jöttünk! – kiált fel mögötte Morty, ami miatt minden szempár rájuk szegeződik, egy nő pedig el is ájul. Morty rosszul érzi magát, hiszen ő hangosan figyelmeztetett mindenkit, hogy békével jöttek…
- Nézd már, még egy olyan flúgos, mint te! – Vihog Mabel vállba veregetve Dippert, aki erre morogva felnéz az ósdi laptop kijelzőjéről. A füle már cseng a sok „bíp” hangtól, de még a Stan bácsi által eladásra szánt ócskaságok között üldögélve se hajlandó másra koncentrálni, mint hogy feltörje a kódot.
- Oké, én odamegyek és köszönök nekik, hátha ők is otthon vannak a bábokkal, ha te már képtelen vagy segíteni velük – folytatja Mabel csevegő hangnemben, és mivel az ikertestvére erre se reagál, duzzogva ugyan, de a szavai szerint cselekszik. – Helló, Mabel vagyok! Mi szél hozott titeket erre? Talán a bábelőadás, amit egy csodás, szőke srác tartott a minap? – Itt egy zavart kuncogást hallat, majd igyekszik rendezni a gondolatait, hiszen a két idegen nem úgy fest, mint akiket lázba hozna a színház gondolata.
- Neeeem – válaszol neki elnyújtottan, szinte már bizonytalanul a fiú.
- I-idefigyelj, kislány. – Rick a térdeire támaszkodva lehajol, majd a szájából egy akaratlan büfögés csúszik ki.
- Ó, te jó ég, ez gusztustalan! Biztos Stan bácsi barátai vagytok, nem igaz?
Rick néhány másodpercig mérlegeli a helyzetet, majd úgy dönt, nem lesz szükség a lézerfegyverére. Morty mindeközben egy félig konzervdoboznak, félig szőrtelen macskának tűnő kitömött valamit figyel teljesen átszellemülten.
- En-ennek a S-sta-sam bácsinak akad va-valami itókája?
- Persze – válaszol Mabel vidám, szinte éneklő hangon. – Na, gyertek be a házba! – Vezeti a vendégeket boldogan, habár fejben már azt tervezgeti, ennyi emberrel milyen csodás bábelőadással állhat majd ki az ő hőn szeretett szőke bábhercege elé. Útközben még Dippernek is odaszól, hogy ne maradjon a boltban egyedül – ugyanis van benne annyi testvéri törődés, hogy tudja, a fiú szokott olyan dolgokat csinálni egy-egy álmatlan éjszaka után, aminek az eredménye egy hatalmas csorba az önbecsülésén.
Így hát a szedett-vedett társaság nem sokkal később a Pines család nappalijában üldögél. A kép majdnem idilli is lehetne, ha Mabel nem vette volna a kezébe az ügyet, és Rick nem kényszerülne rózsaszín szörpöt kortyolgatni egy cicás pohárból – „Mo-morty, hát a-az eszem megáll, ennek a szarnak m-még szőrös farka is van!” –, és Dipper nem kezdte el volna a lábujját rágni az egyik sarokban kuporogva – „Tudnom kell, tudnom kell a jelszót, meg kell találnom, aki írta a naplót, Wendy szeret engem…”.
Az egyedüli, aki talán tényleg jól érzi magát, az Morty.
- Hűha, Mabel, nem is tudtam, hogy egy kacsa ilyen intelligens! Látod, Rick, egy… egy erszényes is simán lepipál téged! – Morty teljesen lenyűgözötten követi figyelemmel a televízióban adott műsort.
- Persze, Morty. – Rick kivételesen ráhagyja az unokájára a dolgot, annyira elment az életkedve attól, hogy három tizenévessel van összezárva.
- Miért van Csámpás egyedül Soosszal? És Mabel, ez az új barátod? – Stan recsegő hangon, teljesen érzelemmentesen érdeklődik, amikor a szokásos otthoni ruháiban besétál a nappaliba. Ledobja magát Mabel és Morty közé, majd csatornát vált, hogy keressen valamit, amiben több az erőszak.
- Na de Stan bácsi, vendégeink van…
Rick nem bírja tovább, felkel, az se nagyon zavarja, hogy a macskás pohár a padlón köt ki, méghozzá nem egy darabban.
- Rendben, Morty, ele-e-elegem van! Menjünk haza, az s-se érdekel, hogy el kell mennem a terá-terápiára, csak ne kelljen ezek között lennem! M-még rendes piát se adtak!
Rick a portálvető után kezd kutatni, csakhogy sehol se találja. Őszinte pánikot érez, ugyanis lehetetlen, hogy ő, a nagy Rick Sanchez ilyen alsó kategóriás emberek között kényszerüljön leélni a hátralévő életét. Jerryt még nagy nehezen elviseli odahaza, na de egy olyan nagy melákot, mint az az ajándékboltos fickó…
- Maga meg kicsoda? – Stan szerencsére minden helyzetben képes megtalálni a jó modorát.
- Ajaj, Rick… Inkább mi lenne, ha leülnél, és… és megtudnád, hogy hol vagyunk? – Száll be az eszmecserébe Morty is.
- Mi a jelszó? Alma, rend, wifi, sajt… miért nem jó egyik se? – Dipper a hajába túrva felkel, a sarokba hagyja a laptopot. Csak most tűnik fel neki – miközben a pólója eleje a szájában van –, hogy a helyiségben tartózkodók közül mindenki őt figyeli, méghozzá úgy, mintha azt állítaná, randizni megy Wendyvel.
- Akkor azt hiszem, én magatokra hagylak titeket, a bábelőadásomra sokat kell ám készülni. – Mabel zavartan nevetgélve eltűnik. Kétségbeesetten iszkol fel a Dipperrel közös szobájába, mert hát lényegében nagyon összekuszált valamit.
Kell egy negyed óra a szedett-vedett társaságnak, hogy megbékéljen a helyzettel, de Rick néhány üveg alkoholtartalmú itóka után már pont olyan kezelhető, mint egy báránybőrbe bújt farkas. Morty Dipperrel próbál barátkozni, csak hát az úgy nehezen kivitelezhető, hogy az utóbbi lassan másfél napja egy szemhunyásnyit se aludt, az előbbinél pedig egy mosómedve is intelligensebb.
- Jó, de… de akkor miért kell a jelszó?
- Hogy végre megtudjam, ki írta a naplót – magyarázza Dipper már másodszor. Idegesíti Morty, főleg mert amíg körülötte téblábol, nem tud új jelszavakon gondolkodni.
- Miért akarod megtudni? Nem mindegy, honnan van? Mármint… úgy értem, így is van benne egy csomó király cucc, mi lenne, ha… nem is tudom, csak kiélveznéd?
- Figyelj, neked is biztos van valami célod, amit senki más nem ért. Például körbeutazni a Földet, vagy mit tudom én. Különben is, hogy kerültél ide?
- Anya az egész családot elrángatja időnként pszichológushoz, és ezt Rick utálja. A garázsban veszekedtünk, a portálvető meg idedobott minket, szóval most… most itt vagyunk.
- Portálvető? Úgy érted, tudtok teleportálni? – Dipper úgy érzi, minden sejtje feléled, mintha benyakalt volna két liter tiszta és keserű kávét.
- Nem, te buta! – Morty úgy nevet, mintha élete legjobb poénját hallotta volna, míg Dipper igyekszik nem kiakadni amiatt, hogy pont ez a srác butázta le. – Mi… mi dimenziók között utazgatunk.
- És így jutottatok el Gravity Fallsba? – Érdeklődik Dipper kicsit pesszimistán. Nem létezik, hogy az az egocentrikus, részeges alak ekkora zseni legyen!
- M-mit mondtál, kö-kölyök? – Rick dülöngélve ugyan, de mint egy mindenre figyelő krokodilmama, megjelenik Morty háta mögött; ezzel magára hagyja a babaharcot lelkesen néző Stant, aki kicsit kezdte úgy érezni, végre megérti valaki, miért jó ez a műsor. Az persze mellékes, hogy a különös, égnek álló hajú idegen közben valami intergalaktikus tévézést emlegetett.
- Mármint?
- H-hol vagyunk?
- Gravity Fallsban. – Dipper tényleg igyekszik nem szóvá tenni, hogy milyen idiótának tartja a látogatókat. Aztán azon mereng el, hogy ha egyszer Stan bácsi valójában nem ismeri őket, miért nem paterolta még ki őket a házból.
- Mo-morty, tudod te, m-mit jelent e-ez?! Sze-szerinted véletlen, ho-hogy soha nem jöttünk i-ide?! Remé-remélem, mo-most boldog vagy, te ki-kis köcsög, mondtam, hogy me-menjünk haza! Ha vé-végre megdöglesz, én meg valamilye-valamilyen csoda folytán élni fogok, az elba-elbaszott életemre esküszöm, a be-beleiddel fogom otthon felmosni azt a ma-maszturbációtól bűzlő istenverte szo-szobádat, é-és az se fog érdekelni, ha a családot mé-még le is okádja azo-azokat a szart sem érő, Down-kóros hamv-hamvaidat!
- Nem értem, Rick… miről beszélsz? – Morty nagyra nyílt szemekkel figyeli a nagyapja kirohanását, míg a többiek tátott szájjal nézik, mi folyik az orruk előtt. Nos igen, nem mindenki van hozzászokva ehhez a stílushoz, erre a gondolatra pedig Morty még büszkén ki is húzza magát egy kicsit.
- Még szép, hogy nem ér-érted, annyi e-eszed sincs, mint a sza-szaromnak, Morty! Érte-érted, ha ideszarnék erre a retkes szőnyegre, an-annak is több esze lenne, mint neked! – Rick a kiabálása közben véletlenül kilötyögtette a kezében tartott üveg tartalmának legalább a felét, és hiába holtrészeg, úgy néz ki, a szitkozódás kijózanította, ugyanis meglepő könnyedséggel nyomja le az ajtón a kilincset. – A kód me-meg mellesleg Ford, hogy legyen valami örömöd, t-te szerencsétlen – szól oda már-már szívélyesnek nevezhető hangnemben Dippernek, majd már itt sincs.
Rick távozása után Stan kicsit más megvilágításban látja önmagát. Szinte már úgy érzi, hiába van egy csomó kamuigazolványa és büntetőcédulája, ő bizony jó ember.
- Ööö… akar valaki barátkozni? – Morty nyekergő hangja tölti be a szobát, amin még mindig döbbent csend ül.
- Nem. – És ennyi volt Stan jó útra való térése, máris minden figyelmét a tévének szenteli. Morty ezzel szemben egy ideges kis nevetést hallat, majd rámosolyog Dipperre.
- Látom, a te nagypapád se túl barátságos.
- Ő nem a nagypapám… de a tiéd miért és honnan tudta, hogy mi a jelszó a laptopon? Ő írta a naplót? – Dipper hitetlenkedve figyeli a gép kijelzőjét, ami a valószínűleg sok éves mellőzöttség miatt elég nehezen tér magához, de a Ford jelszó valóban bevált.
- Nem… nem hiszem. De Rick már csak ilyen.
- Megkeresem! – Dipper pedig már ott sincs, hirtelenjében nem tartja idiótának a látogatóit. Na jó, azért a fiúval kapcsolatban nem változott meg a véleménye.
Morty feszengve sétál az utcákon, minden embert furcsának talál. Nem olyan módon, mint az ízeltlábú űrkatonákat, vagy épp Bird Persont, hiszen Gravity Falls utcáin mégiscsak igazi emberek mászkálnak... De akkor is van mindegyikben valami nyomasztó, hiába mosolyog némelyikük kedvesen. Igyekszik úgy szlalomozni az ismeretlen épületek között, hogy Dipper még csak véletlenül se pillanthassa meg, mert előbb szeretne rátalálni Rickre, mint a fiú.
És mivel tudja, hol keresse, úgy érzi, annak ellenére is nagy előnye van, hogy fogalma sincs, mi hol van ebben a kisvárosban. Habár általában nem nehéz megtalálni egy kocsmát, elegendő követni a mérgesebbnek és leéltebbnek kinéző alakokat. Azt pedig csakis bónuszként lehet értelmezni, ha a környék is egyre lepukkantabbá válik útközben, mint például most is.
Morty végül sikeresen meg is találja a helyi kocsmát, ahova egy laza tíz perces tépelődés után be is sétál. A helyiségben olcsó sör és izzadt testek szaga teszi nyilvánvalóvá, hogy az ide betérő embereknek nincsenek nagy elvárásaik a vendégipar felé. Morty könnyedén kiszúrja a pultnál magányosan üldögélő Ricket, így határozott léptekkel oda is sétál hozzá, közben pedig igyekszik nem foglalkozni a közben őt figyelő izom- és söragyakkal.
- Gondo-gondoltam, hogy n-nem fogod kibírni n-nélkü-nélkülem, Morty.
- Mi bajod van, Rick? Miért léptél le úgy, mint… mint egy idegbajos?
Rick int a csaposnak, hogy töltsön neki még egy pohárral, úgy fest, egy hangyafasznyit se érdeklik az unokája által felsorolt kérdések.
- Visszamenjek megkeresni a portálvetőt? Biztos ott van valahol a házban, Rick. Vagy ha nincs, építhetsz újat, Rick.
A férfi lecsapja az asztalra az immár üres poharat, majd üveges tekintettel figyeli a vele szemben lévő falat. Néhány másodperc múlva rápillant a karórájára, aztán megvakarja a hátát, és böfög egyet.
- Rick, szó-szólalj már meg! Csak nem lehet ilyen szar a helyzet! Az a Dip-dipper srác például tök… kedves volt velem.
Rick kedve valóságos zuhanórepülést hajt végre, amióta Morty besétált azon az átkozott ajtón. Épp azon mereng, hogy egyszer az unokáját könnyedén felhasználhatná egy mikroorganizmusban úgy, mint miniatürizált tumorsejtet, hiszen az egészségre mindenképpen káros, és még agyatlan módon makacs és levakarhatatlan is.
- Fi-f-figyelsz te r-rám egyáltalán? – Morty úgy visít, mint egy malac, a szemei tikkelnek, a kis gyufaujjaival pedig öntudatlanul a saját haját tépi.
Rick megelégeli a helyzetet, és egy ódának is beillő káromkodás után kirángatja magával a fiút a kocsma melletti sikátorba. Ott se engedi el Mortyt, hanem helyette a szokásos, közvetlen stílusában belehajol az arcába, és kicsit sem visszafogva az alkoholtól bűzlő szájából kikívánkozó nyálcseppeket elkezdi az okítást.
- E-ez a város kívül esik rajtam, Morty. Képzeld el a-azt, ho-hogy Gravity Falls a mi di-dimen-dimenziónkban van, csak épp… csak épp elbaszott az e-e-egész, mert rohadtul más szabá-szabályok érvényesek, Morty.
- Oh, Rick! Nem hiszem, hogy…
- Itt min-mindenki rendben van, Morty. Még az a nyo-nyomorult szuveníres se olyan re-retardált, mint az a… az a spermaszöke-szö-szökevény apád, Morty. Ez o-olyan, mint a-a… Bermuda-háromszög, Morty. Csa-csak ez kibaszottul valóságos, Morty!
- És ez… - a fiú igyekszik értelmesen reagálni, de csupán annyi telik tőle, hogy egy aranyhal üveges, már-már élettelen tekintetét kölcsönvéve pislog a nyáladzó nagyapjára. – Ez miért is baj?
- Mert kurvára nincs meg a portálvetőm, Morty! Érted, itt va-valami szá-szájbakú… valami fazon rendesen betett az univerzumnak. Konkrétan az összes dimenzióban ugyanaz az alternatív valóság van. Mint… mint a karácsony, Morty! Köcsögség, ho-hogy minden évben megköveteli az a seggbaszó társadalmunk, de mu-muszáj leülnöd és jópofiznod azokkal az emberekkel, akikre minden tetves napon várhatsz, hogy végre vég-végezzenek a szarással.
- Rick, a családunkról szerintem nem illene így beszélni – motyog Morty kissé bizonytalanul.
- Megint n-nem fogod fel a lényeget, Morty.
- Hát nem tudom, a karácsonyt szeretem. Mit szeretnél karácsonyra, Rick?
- Kísérleti alanyokat és világuralmat, de mivel gyakorlatilag min-mindkettő megvan, beérem annyival, hogy befogd végre. Mo-most, hogy ezt megbeszéltük, szeretném, ha tudnád, ho-hogy ez a helyzet gázabb, m-mint amikor elástuk magunkat a hátsó kertben. I-itt nincs második esélyünk, Morty. Ha-ha itt ér minket a vég, mi-mindenhol kipurcanunk… érted, Morty? Muszáj hazajutnunk! – Rick kissé elragadtatja magát, szegény kölyköt a vállainál fogva felemeli, és úgy rázza.
- I-igen.
Mabel teljesen maga alatt van, ugyanis a bábelőadása nem úgy sikerült, mint ahogyan tervezte, és az aktuális szerelme immár rá se hajlandó nézni. Duzzogva, némasági fogadalmat fekszik tehát mozdulatlanul az ágyán, miközben Dipper a laptopon bíbelődik, igyekszik megfejteni a rajta lévő fájlokat, habár egyre rosszabb érzései vannak a tartalmával kapcsolatban. Ugyan a testvére előadása alatt sunyiban sikerült végre szundikálnia, kezdi azt hinni, hogy az alvásmegvonás komoly károkat okozott az agyában, és már ott tart, hogy hallucinációi vannak.
Hiszen miért lenne Stan bácsi egyszerre Stanford és Stanley Pines is? Ennek semmi értelme sincsen, viszont a fájlok szerint ez a fekete-fehér, megmásíthatatlan igazság. Hogy nyugodtabban tudjon gondolkodni, kiül a tetőre gondolkodni, az se nagyon izgatja, hogy a Nap hamarosan lemegy.
Miközben Dipper egyre laposabbakat pislog, csodával határos módon két dologra is figyelmes lesz. Az egyik a földúton caplató két látogató, a másik pedig az őelőtte szép lassan alakot öltő Bill Cipher. Hirtelenjében nem tudja, melyikre figyeljen, de mivel a háromszög egy pszichopata nevetés kíséretében felmarkolja előle a laptopot, nem kell sokáig hezitálnia. Azonnal talpra ugrik, próbálja visszaszerezni, csakhogy Bill egy csettintés kíséretében a levegőbe löki őt, így csupán annyira képes, hogy feleslegesen kapálózzon, míg a fogvatartója hümmögve és ilyen-olyan megjegyzéseket téve bíbelődjön a szerzeményével.
- Ejnye-bejnye, a kis Pinetree olyan dolgokba üti bele az orrát, ami a nagyfiúkra tartozik. Vagy talán te is szeretnél végre megnőni? – Bill szinte már bazsalyog, közben majd egy ördögi szemvillanás kíséretében máris fél métert nyújt Dipper alapjáraton elég mélynövésű testén.
Cipher és Pines szinte már szokásosnak nevezhető szórakozásának Rick vet véget azzal, hogy egy szerinte kifejezetten használhatatlan fegyverrel átlövi a háromszöget – és akkor már vele együtt a kéményt is –, aki erre leejti a zuhanás közben eredeti alakját visszanyerő Dippert.
- Lá-látod, Morty, itt ezek az agyfasz biszem-baszomok tök mi-mindennapos dolgok! – Kiált oda a válla felett Rick az unokájának.
- Asszem megyek és… és hányok… - Ezek után a szavak után Morty hiába szeretne eljutni legalább a legközelebbi bokorig, ott helyben kiadja magából a még odahaza elfogyasztott reggeli minden egyes falatját.
Bill – úgy ahogy van, lyukasan és szörnyen megalázottan – odafordul a méregtől vöröslő szemével Rick felé, aki természetesen nem hajlandó megijedni, csupán keresztbe font karokkal fejben összegzi, mi történt, majd odafordul a földön heverő, tagjait fájlaló Dipper felé.
- Ez az az alak, aki elcsesz-elcseszte a te Stan bácsid életét, ugye?
- Mi? – nyög fel a fiú értetlenül, de azért felül, mert lételeme a kíváncsiság.
- Ja bocs, még nem tudod. – Néha hajlamos elfelejteni, hogy az embereknek sokszor hetekig tart rájönni olyan dolgokra, amiket ő néhány röpke óra alatt megfejt. – M-mi lenne, ha mi ketten most elbeszélgetnénk? – Fordul Bill Cipher felé.
A háromszög egy éles, többszólamú nevetést hallat. Fogalma sincs, mi folyik itt, de végtelenül mulatságosnak tartja, hogy ez az önmagát minden bizonnyal sokra tartó alak pont vele szeretne csevegni.
- Fi-figyelj, pontosan tudom, ho-hogy ki vagy, é-és hogy a kis hóku-hókuszpókuszaid az ittenieket eléggé meghatja, de nálam se okosabb, se veszé-veszélyesebb nem vagy.
- Ezért dadogsz, ugye? – Bill unottan szórakozik a kis csetepaté közepette tropára ment laptoppal, amit Dipper mélységes csalódottsággal figyel. Az idilli képhez természetesen hozzátartozik a saját hányása mellett heverő Morty is.
- Ne-nem tehetek arról, hogy a szám képtelen olyan gyo-gyorsan mozogni, mint aho-ahogyan cikáznak a fejemben a zseniális gondolatok, te kétdimenziós sza-szarzsák. Plusz a szesz sincs általában jó hatással a mo-motoros funkciókra.
- Nos, nem bánom, alkudozzunk. – Felel némi gondolkodás után Bill, majd legyint egyet, és Dipper visszarepül a tetőre. – A valóság egy illúzió, az univerzum egy hologram, vegyetek aranyat!
Rick elsétál az immár kedélyesen fecsegő Bill-lel az oldalán, Dipper pedig a laptopot siratja. A fiú végül bemászik a szobába, hiszen rájön, teljesen reménytelenné vált ez az egész projekt.
- Mit csináltál odakint? – Mabel megszegve a még korábban önmagának tett egyik fogadalmát, mégiscsak beszél.
- Á, mindegy, te csak sajnáltasd magad – morog az orra alatt Dipper, és kiviharzik a szobából. Akármekkora szerencsétlenségnek is érzi magát, muszáj megtalálnia azt az idióta részeges fazont, hogy visszaküldhesse oda, ahonnan jött. Hiszen mi az már, hogy Rick úgy sétál el az ő ősellenségével – vagy valami ilyesmijével –, mintha sütizni mennének?
- A-azt ajánlom, hogy e-elviszlek egy olyan dimenzióba, aho-ahol azt csinálsz, amit akarsz, t-te pedig cser-cserébe adsz ab-abból a kakaóból, ami ha-hajt téged.
- Lám-lám-lám, a természetesen kék hajú idegen mégse akkora szám, mint gondoltam.
Morty a kuka mögött ülve gubbaszt, és hallgatja, hogy miről beszél Bill és Rick, közben pedig erősen reméli, hogy a félszemű nő nem most fog erre sétálni.
- Portálvető, B-bill. Ez a cucc o-oda visz el, ahova csak aka-akarod. É-és még csak pszi-pszichopata dé-démonnak se kellett lennem hozzá, e-egyszerűen feltaláltam. Pe-persze kellett hozzá e-egy családi tra-trauma, de kit izgat, h-ha a dimenziók között való utazás az eredmény, nem ig-igaz?
Morty hirtelenjében el is felejti, hogy ő most bizony inkognitóban van, azonnal felpattan és odaszalad a nagyapja asztalához.
- Ó, Rick, de hát… hát azt mondtad, hogy azt…
- He-helló, Morty! Micsoda… micsoda meglepetés, ho-hogy itt talállak! T-te is a kurva finom pala-palacsinta miatt jöttél?
- Ha aranyat akarsz venni, van egy ajánlatom, kölyök. Csupán egy bábot kérek, és a tiéd egy kiló színtiszta arany, azt csinálhatsz vele, amit akarsz, felőlem meg is eheted, ha-ha-ha! – Bill végre ismét elemében érzi magát, az öreg fazon amúgy is halálra untatta a folyamatos böfögésével és dadogásával.
- Nem! – Az asztal alól Dipper ugrik elő, aki a szokásosnál is elcsigázottabbnak tűnik a levelekkel teli haja miatt. – Nem csinálhatod ezt, Bill! Tűnj el innen és hagyj fel az ostoba alkuid megkötésével! Hallottam, miről beszéltél azzal a részeg őrülttel, és ha csak az a portálvető dolog kell, tessék, itt van. – És Rick legnagyobb döbbenetére Dipper valóban előveszi a portálvetőt.
- T-ti ketten tényleg ostobábbak vagytok m-még a pálcikaembereknél is, e-ezt nem hiszem el! Mo-morty, ha… - Csakhogy nem tudja befejezni a mondandóját, Bill egy szemforgatás kíséretében kenőkéssé alakítja át a férfit, majd szépen átlebegteti a szomszédos asztalhoz.
- Mi lenne, ha ezt a beszélgetést máshol folytatnánk? Pinetree, mutasd szépen az utat az új barátunknak, irány a kalyiba!
Rick az asztalon heverve tehetetlenül figyeli, ahogyan a bitófára való trió kisétál az épületből, felé pedig egy sötétbőrű fickó virsliujjai közelednek, majd a fél teste eltűnik valami süteményben. Három újabb szeletelésre van szüksége ahhoz, hogy megállapítsa, mekkora fizikai erővel bír az őt evőeszközként használó balfácán, és hogy hol van a legközelebbi elektromos áramkörrel bíró berendezési tárgy a helyiségben.
Bill Cipher úgy érzi, megnyerte a lottóötöst. A kis Pines megrögzötten ki akarja paterolni Gravity Fallsból, így a portálvetővel mindenképpen nyert ügye van; világokat dönthet össze, ráadásul csak egyetlen gombnyomásába fog kerülni az egész. A másik srác pedig nem tűnik kemény diónak, alig várja, hogy becsaphassa.
- Helló, Stanley! – Lebeg be Bill a kalyiba nappalijába, ahol a megszólított férfi épp a szundikálásából riad fel. – Mi újság Forddal? Rég hallottam felőle! – Na és ha megteheti, a maradék ittléte alatt annyi galibát okoz, amennyit csak tud.
- Állj, állj, állj! A laptopon a jelszó, most meg ez. Lemaradtam valamiről? Tudnom kéne, ki az a Ford? – Dipper habár épp reménykedik abban, hogy megmenti a nyári szünetét, régi jó szokása szerint épp leragad a részleteknél.
- Akkor… akkor nem kapok aranyat? – Morty a Jessicáról való képzelgés közepette felteszi a számára legfontosabb kérdést. Elvégre ha gazdag lesz, a lányt egyszerűbb lesz magához édesgetnie.
Végül egyik kérdésre sem érkezik válasz, ugyanis az egész déli fal kiszakad a helyéből, majd a romhalmazokon kibontakozik egy jó két méter magas különböző fémekből álló robotszerű dolog, aminek a középpontjában egy alig tíz centis kés áll.
- Mecha-mechanikus Riiiiick megérkezett! – Harsan a géphangú kiáltás a szerkezet tetejére erősített hangszóróiból.
- Ez… ez hogy? Negyed órája… mi a… - Dipper teljesen lenyűgözötten bámulja Ricket, az, hogy ki írta a naplót, már csak egy elcsépelt városi legendának tűnik emellett a zseniális, részeges, érzéketlen paraszt mellett, aki alig fél perce tönkretette az otthonát.
A következő öt perc habár elég eseménydús, a végeredmény mégis az, hogy Ricknél van a portálvető, Morty ismételten szembesítve lett azzal, hogy ő egy alsóbbrendű, épphogy gondolkodni tudó élőlény, Bill Cipher pedig egy friss alku megkötése után elégedetten lebeg a többiek között.
- Na, akkor kezdjük a lege-legegyszerűbbel. Bi-billnek egy szép ú-új dimenzió, aho-ahol azt csinál, amit a-akar. – Rick kilövi a kaput, majd a sárga háromszöggel együtt eltűnik. Alig telik el pár másodperc, a szoba egy másik pontján egy újabb átjáró nyílik, és Rick sétál ki belőle.
- Most tényleg rászabadította egy másik univerzumra, hogy más emberek életét tegye tönkre? – Dipper kezdi rosszul érezni magát, hogy ki tudja, hány ember életét sodorja most veszélybe azzal a döntésével, hogy hagyta ezt az alkut megköttetni.
- Nem, e-egy fasza kis bö-börtönbe küldtem, ahol örök i-időkre elzárva ta-tartják majd.
- Ó, király.
Stan szkeptikusan keresztbe fonja maga előtt a karjait, de nem szól egy szót se. Ismeri annyira a világot, hogy tudja, mikor blöfföl valaki, de mivel nincs kedve a vakáció hátralévő részében Dipper nyafogását hallgatni, nem kezd el kötekedni.
- N-na, akkor asszem, mi meg is vo-volnánk, M-morty. Me-mehetünk?
- Ó, Rick, Mabel… Mabeltől még nem búcsúztunk el.
- Pe-persze, menj csak, engedelmeskedj a-a szexre é-éhes idióta hormo-hormonjaidnak, Morty. Hiszen m-minden bizonnyal fo-fogsz még találkozni a csajjal, é-és lesz alkalmad a-a hülye nyökögéseden kí-kívül a m-még hülyébb bókjaiddal elrabolni a szívét, e-esetleg a szüzességét is. Ne aggódj, addig elleszek itt, amíg t-te tök feleslegesen elkö-elköszönsz egy lánytól, aki e-egy haldoklás szé-szélén lévő, anomáliákkal teleszőtt, me-megmagyarázhatatlan szabályok szerint működő helyen él. – De persze Rick hiába adta elő a kismonológját, az unokája nem érzékeli a szarkazmust, és egy átszellemült mosollyal az arcán el is szalad. Őt persze a mogorva Stan követi, akire viszont Rick beszéde igenis nagy hatással volt, és egyáltalán nem fűlik hozzá a foga, hogy kettesben hagyja a srácot Mabellel.
- Ameddig az történik, amit… khm… mondott, feltehetek egy kérdést? – Dipper kissé zavartan, de azért megszállottságtól csillogó szemekkel néz fel a portálvetővel játszó Rickre.
- Ja, m-miért ne.
- Honnan tudta a jelszót? És mi volt az a megjegyzése Bill-lel kapcsolatban?
- Á, cs-csak annyi, hogy körbejártam a-a te elcseszett városkádban, é-és a m-még elcseszettebb madarak azt cs-csiripelték, hogy McGucket ismerte azt az a-alakot, aki azo-azokat a bizonyos naplókat í-írta. H-ha teljes szto-sztorit akarsz, a b-bolond vénember jobb n-napjain a szerzővel dol-dolgozott együtt, aki a-amúgy a te Stan bácsid ikertestvére, Stan-Stanford Pines. F-Ford tehát e-egy baleset során e-egy másik dimenzióban ragadt, h-ha szeretnéd, iga-igazából… Ó, h-hogy dö-dögölne meg a-az az elbaszott életű pszichomókus, v-várj egy percet, Dipper. – És Rick hosszú idő óta először abban a hitben használja a portálvetőjét, hogy segít vele egy talán még szerinte is érdekesnek nevezhető srácnak; vajon feltűnne valakinek odahaza, ha nem Mortyval, hanem Dipperrel az oldalán sétálna be a nappaliba? – N-na, meg is volnánk, ő-ő itt Ford, F-Ford, ő itt a… fa-faszom tudja, milyen rokoni ka-kapcsolatban álltok, d-de kellemes ismerkedést, m-mi Mortyval lép-léptünk. – Ellöki magától a döbbent Stanfordot, majd egy egészséges böfögéssel egyetemben lő egy portált a kanapé elé, aztán felnyalábolja a lépcsőről leszaladó Mortyt, és el is tűnik.
- Én… én azt hiszem, sokkot kaptam… - motyog Dipper, és leroskad a földre. Vele szemben Stanford és Stanley épp heves vitába bonyolódnak, Mabel pedig az ikerpárt látva felsikít, elbotlik az egyik lépcsőfokon, és lezuhanva kitöri a bokáját.
- Ó, Rick, ez egy… ez egy rettenetesen furcsa nap volt, de legalább… legalább ma két jó dolgot is tettél, Rick! – Morty lelkesen dicséri a nagyapját, aki viszont rezzenéstelen arccal sétál be az egyelőre még üresen álló nappaliba, majd lehuppan a televízió elé a fotelbe. Égetően szüksége lenne a flaskájára, csakhogy a Mortynak való csalódásokozás fontosabbnak tűnik ebben a pillanatban.
- N-nem hinném, Morty.
- Dehogynem! Elzártad valahova Bill Ciphert, összehoztad a családjukat, ez… ez tényleg fantasztikus volt tőled! Még jó, hogy nem mentünk el a terápiára!
- M-morty, kezdjük az elsővel. B-bill egy instant rémálom, s-senki nem tudja ő-őt kordában tartani, é-én csak bedobtam egy random dimenzióba, a-ahol most minden bizonnyal a-azt csinál, amit akar. É-érted, Morty, rászabadítottam élőlények bi-billióira e-egy pszichopata, é-és valószínűleg sk-skizofrén a-agyfaszt!
- Jézusom, Rick, ez nem volt szép tőled…
- A-a másik meg az, ho-hogy a történetüknek m-még nem tartott o-ott, hogy ennyi mindenről tu-tudomást szerezzenek, sz-szóval valószínűleg e-elbasztam az életüket, és s-sokkot kaptak, mert e-ezekre az egyértelmű dolgokra nekik kellett volna rájönniük, Mo-morty.
- Egyértelmű? Rick, én már nem értek semmit! – Morty szinte jajveszékelve fogja a fejét, miközben igyekszik kitalálni, hol maradt le.
- Jól van, e-ez tényleg képmutató v-volt. – Rick bekapcsolja a tévét, majd kapcsolgat egy kicsit, és amikor megtalálja, amit keres, elégedetten hátradől. – E-egy másik alternatív v-valóságban ő-ők csak egy rajzfilmsorozat szereplőiként léteznek, Mo-morty. Innen tudtam m-minden szar részletet a-a hollywoodi m-módon agysorvasztó életükről.
Az egyetlen probléma az, hogy nem élvezhetik sokáig Gravity Falls kalandos történeteit, ugyanis a család maradék három tagja alig fél óra múlva megérkezik, ők pedig ismét egy másik dimenzióba kényszerülnek, hogy elkerüljék a vitát. Az egyetlen fájó pont ezzel a kalanddal kapcsolatban Ricknek az, hogy halványlila gőze sincs, hogyan került a Pines fiúhoz a portálvetője.
Az pedig vajon mit árul el a személyiségéről, hogy kedvelte Billt?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése