oldalak

főoldal olvasnivaló a blogról személyes chat cserék

2017. november 25., szombat

christmas is coming

képzeljetek el egy nagyon (!) boldog, félig-meddig még pislogóképes lányt. na, ez vagyok én.
mert hát ez egy jANIEL FIC KÉREM SZÉPEN, ÉS JANIEL IS MY OTP!!!
khm,,, most, hogy ezt tisztáztuk, köszöntem a figyelmet. mármint. már több mint egy éve akartam valamit írni, ami róluk szól.
*napszemüveges emoji helye ~ mer' ez olyan nagyon király érzés, hogy megyek is zokogni, miközben supnatot nézek*



   janiel [joey graceffa x daniel preda] fanfic
   x rövidke és nagyon fluff
   x karácsonyi, mert danifiú n a g y o n szereti a karácsonyt
   x ez a tweet ihlette



Köztudottnak kellene lennie, hogy amint elmúlik Halloween, megkezdődik az év talán legvarázslatosabb, legmozgalmasabb időszaka. Az embereknek minden reggel vidáman kellene ébredniük, hogy aztán belelépve a bundás mamuszukba kényelmesen indíthassák az előttük álló, minden bizonnyal fahéjillatú napot.
Legalábbis Daniel Preda szerint mindenképpen, aki alig öt perce, hogy kinyitotta a szemeit, de már egy narancsos-fahéjas füstölővel bíbelődik a nappaliban, miközben igyekszik talpon maradni a körülötte szaladgáló huskyfelhőben. Wolf – a legnagyobb, és kissé szerencsétlen ábrázata miatt a legszeretetreméltóbb – elégeli meg először a gazdi körül való szaladgálást.
- Ez az, keltsd csak fel Joseph-et – Daniel szinte énekel, miközben a háló felé ügető kutyát figyeli, a füstölő pedig megtölti az egész testét ünnepélyes hangulattal.
Mikor már sikeresen magára kapott egy kényelmes melegítőt, nekiáll előszedegetni a tavalyi díszek közül azokat, amiket idén is viszont szeretne látni a ház egy-egy pontján – ilyen például néhány díszpárna vagy egyelőre használatlan gyertya –, viszont hamar megállapítja, hogy ez a hétvége bizony bevásárlással fog telni, ugyanis legszívesebben fejbe kólintaná a tavalyi énjét, amiért képes volt ennyire aláadni a tavalyi dekorációval.
Az idei ezerszer jobb lesz! – Ezzel a gondolattal ül le az asztalhoz, amin már ott pihen a két tál avokádós kenyér. Néhány perc múlva kócosan, a kutyák gyűrűjében becsoszog Joey, lehuppan Daniellel szembe, és lustán megköszöni az ételt, majd neki is áll eszegetni.
- Ha a nézőid tudnák, hogy a napjaid nyolcvan százalékában hátborzongatóan hasonlítasz a Walking Dead nem éppen egészséges szereplőihez… - szórakozik el Daniel a gondolattal, miközben hol az előtte heverő laptop kijelzőjére, hol a laposakat pislogó szerelmére sandít reggeli közben.
- Hmm… - Joeytól mindössze ennyire futja. Szívesen beszélgetne Daniellel, csakhogy jelenleg nem érzi magát a csúcson, az éjjel háromkor való lefekvés kicsit betett neki, és a gondolatai még mindig a könyve disztópikus utcáin barangolnak.
Miután mindketten megették az avokádós finomságokat, Joey kiviszi a kutyákat a kertbe, Daniel pedig listát készít arról, mi mindent kell beszerezni ahhoz, hogy a ház elfogadhatóan nézzen ki. Márpedig nem egy holmi szedett-vedett, hirtelenjében megalkotott listáról van szó, hanem egy precízen megszerkesztett utazásról, mert nem mindegy, hogy honnan származik a kandallóra kiakasztandó zokni, vagy a színes és fénylő boa.
Tíz óra körül már Joey is egész emberien érzi magát, így megkérdi Danieltől, hogy tervezett-e valamit mára. A férfi erre úgy néz az épp Larkkal játszó párjára, mint aki teljesen meghibbant.
- Még szép, hogy van!
Joey úgy érzi, lemaradt valamiről.
- Na és mi? – érdeklődik kissé zavartan, közben pedig eldobja az erre feldühödötten csaholó, csúszkáló tappancsú kutyának a kötelet.
- Elmegyünk vásárolni. – Azzal, mint aki jól végezte dolgát felkel, és a kész listát odaadja az értetlenül üldögélő Joeynak. – Nem hiszem el, hogy elfelejtetted, hogy gyakorlatilag már karácsony van! Ez rosszabb, mintha az évfordulónk menne ki a fejedből.
Habár Daniel nevet, a kedve pedig kitűnő, Joey úgy érzi, ebben a pillanatban teljesen komolyan is gondolja, amit mondott neki. Az előző két év tapasztalatai alapján már megtanulta, hogy jobb, ha nem említi meg, hogy még előttük áll a hálaadás, és hogy még az adventi időszak se kezdődött el. Daniel szerint már november elsején karácsony van, szóval irány mind a kilenc áruház, ahova – a lista szerint – muszáj betérniük még a mai nap folyamán.
A nap végül jól telik. Joey vlogol, Daniel meg fejben már az összes szobát berendezi az újonnan vásárolt karácsonyi hangulatot árasztó apróságokkal. A bonyodalmak csak akkor kezdődnek, amikor hazafelé tartva Joey bekapcsolja a rádiót, ahol meghallván az All I Want For Christmast, azonnal elkapcsol.
- Mit csinálsz? – Daniel hangja felháborodott, máris nyúl a gombok felé, csakhogy megszólal benne valamiféle udvariasság, ezért nagy nehezen úgy dönt, meghallgatja, milyen magyarázattal áll elő Joey.
- Zenét keresek – felel egyszerűen, és hiába szól Katy Perry, ismét megnyomja a gombot.
- Te kis álszent – dünnyög Daniel, majd mikor Joey kuncogva az arcára közelít a kamerával, a nyelvét kiöltve csak azért is visszakapcsol az All I Want For Christmasre, és a maradék fél percet teljesen átszellemülten végigénekli, amíg egy piros lámpánál várakoznak.
A házba való bepakolást négy fordulással tudják csak megoldani, ugyanis valamilyen különös ok miatt, amíg Joey elment venni egy-egy frissítő smoothiért, öt elég méretes dobozzal gazdagodott a csomagtartó. Így hát a két férfi a lelkes kutyákkal körülvéve áll neki a díszítésnek, habár Joey elég feltűnően a háttérbe húzódik, ugyanis ez az egész Daniel asztala, nem pedig az övé. Ezt a tényt többek között az is alátámasztja, hogy sikeresen összetör egy angyalszobrot, amikor feláll egy székre, hogy kis gömböket akasszon fel a konyhában a szekrények fogantyúira.
- És hova szeretnéd majd tenni a fát? – Kérdezi meg Danieltől, amikor épp pihenőt tartanak, és egymáshoz bújva kortyolgatják a Joey által készített forró csokikat.
- A fát?
- Aha. Én arra gondoltam, hogy…
- Joey, minden szobában lesz egy fa! – Daniel nem is hagyja, hogy a másik befejezze a mondandóját, szinte felháborodottan kel fel, és térdel le a szőnyegen heverő dobozok mellé. Egy szikével gyorsan kibontja őket, és hamarosan felfedi a tartalmukat is: öt közepes műfenyő, amik csak arra várnak, hogy átvegyék az uralmat a házban.
- A halványkék a kedvencem – Joey nevetve letérdel Daniel mellé, és nekiáll kiegyengetni a szóban forgó fa ágait.
- Azt csak miattad vettem. – Daniel édesen mosolyogva megpuszilja Joey homlokát, aki erre egy „awww”-t hallatva a férfi vállára hajtja a fejét.
Nos, igen. Daniel kissé karácsonymániás, de Joey egy szóval se mondhatja, hogy nem figyelmes.

2 megjegyzés:

  1. Túl cuki volt, most rájuk kerestem és már a videókat nézem, kösz szépen:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. haha, ez ilyen :'D
      én is csak egy videót akartam megnézni,,, még másfél éve ;)

      Törlés