oldalak

főoldal olvasnivaló a blogról személyes chat cserék

2017. július 6., csütörtök

Elérhetetlen - 7.

Rájöttem, hogy hiába van nyár, az életem még mindig értelmetlen és unalmas. Ezért itt egy rész. Nincs a két mondat között összefüggés, de sebaj.

          ⏪ előző



TÖRŐDÉS
Valahogy sikerül Jacobnak rábeszélnie Troye-t, hogy induljanak el – ami egy elég körülményes folyamat, hiszen nem kevés takaró meg párna van náluk –, és valamilyen csoda folytán még azelőtt összeszedelőzködnek, hogy teljesen bőrig áznának.
- Becsapva érzem magamat – suttog Troye a másik fiú fülébe a taxi hátsó ülésén.
- Mert?
- Csak úgy felkeltél és elkezdtél összepakolni ahelyett, hogy…
- Jézusom, Troye! – Nevetgél Jacob félbeszakítva a duzzogó Troye-t. – Ha feljössz velem, kaphatsz még egy kis ízelítőt – duruzsol halkan, hogy a sofőr véletlenül se hallja, miről sugdolóznak a hátsó ülésen. Mondjuk az, ahogy összebújnak, és szerelmes pillantásokat váltanak, elég egyértelmű, de sebaj.
Troye nem felel, csak zavartan mosolyog magában. Mikor Jacob kiszáll, ő is kimászik, habár még mindig nem tudja, hogy maradjon-e, vagy se. A taxi elhajt, ők pedig úgy ácsorognak a zuhogó esőben, mint két idióta.
- Na? – Vonja fel az egyik szemöldökét Jacob, és már előre sajnálja a táskákban lévő cuccokat. Nem is kételkedik abban, hogy minden teljesen elázott.
- Nem szeretnélek zavarni, Jacob – motyog Troye, majd összerezzen, ahogy valami fájdalmasan ráesik a fejére. Mindketten elhallgatnak néhány másodpercre, ugyanis az égszakadás újult erővel kezdődik el, csak most jég is esik.
- Én meg nem szeretném, hogy valami bajod essen. – Azzal átkarolja a fiú vékony derekát, majd betereli a lépcsőházba. Tényleg aggódik érte, és szeretné bebizonyítani Troye-nak, hogy benne megbízhat, mert szereti és törődik vele.
Amint beérnek Jacob lakásába, ledobálják a táskákat, aztán Troye minden előzetes figyelmeztetés nélkül Jacobhoz bújik. Mindketten kényelmetlenül érzik magukat a nedves ruhákban, de ahogy Jacob megérzi Troye testét az övéhez simulni, úgy dönt, az átöltözés egyelőre még várhat.
- Ha tudnám, mivel érdemeltelek ki. – Mosolyog kissé félénken Troye, miközben Jacob vizes hajával játszik.
- Úgy, hogy csodálatos vagy, napsugaram. Nem láttam még egy ilyen gyönyörű embert, mint amilyen te vagy. Ha pedig hozzátesszük, hogy a belsőd is ugyanilyen lenyűgöző… - szenvedélyesen, mély hangon beszél, de egy pillanatra muszáj elhallgatnia, hogy rendezze a gondolatait. – Te vagy a legértékesebb személy, akit csak ismerek, és visszavonhatatlanul beléd estem.
Hosszú másodpercekig némaságba burkolóznak. Nem hallatszik más, csak az odakint megállíthatatlanul zuhogó eső, a kopogó jég, és a bátor sofőrökkel megáldott, lassan araszoló autók hangja. Troye azt hiszi, álmodik, soha nem mondtak neki ilyen gyönyörű dolgokat. A szemei a meghatódottság könnyeitől csillognak, az arca kipirul a benne munkálkodó, erőteljes érzelmektől; képtelen szavakba foglalni mindazt, ami lezajlik benne, így csak ugyan kissé reszketve, de azért céltudatosan Jacob ajkaira tapasztja a sajátjait. Hiába áll lábujjhegyen, hiába nehezedik rá a megázott, szúrós farmernadrágja, ez élete legszebb pillanata.
Jacob belemosolyog a csókba, majd viszonozza azt, és lehajolva átöleli a fiú derekát. Imádja az érzést, ahogy a fiú készségesen, törékenyen hozzábújik, miközben úgy falja az ajkait, mintha az élete múlna rajta. Hamarosan minden megszűnik létezni, az odakinti hűvös időjárás már csak egy távoli ábrándkép, hiszen ők bent vannak a lakásban, ahol a zihálásuk és a vágytól égő testük szinte felperzseli a levegőt. Jacob kezei Troye hátára siklanak, de nem elég neki, ezért egy pillanatra elhúzódik tőle, hogy néhány gyors mozdulattal megszabadítsa őt a pólójától. Troye halkan nyöszörög, ahogy megérzi a felsőtestén a másik fiú forró tenyerét, és rebegő szempillákkal néz fel, miközben Jacob nyakát kezdi el csókolgatni, akin erre végigcikázik a legintenzívebb vágy, amit valaha érzett. Hihetetlenül jó érzésnek tartja, ahogy Troye puha szája és a sikamlós nyelve játszadozik a bőrén; hasonló érzéseket szeretne ébreszteni benne, ezért a kezeivel mindenhol igyekszik simogatni a fiú vékony, de izmos testét.
- Hé… - mormog Jacob, majd szuszogva felegyenesedik, hogy egy kicsit lehiggadjon. Troye így a pólója alá csúsztatja az egyik kezét, Jacobot pedig kirázza a hideg, ugyanis semmi mást nem akar, minthogy mindenhol érezhesse a fiút, de figyelmezteti magát, hogy nem szabad elkapkodniuk semmit. Hátralép egyet – annak ellenére is, hogy Troye a szűk nadrág miatt tökéletesen látja, mennyire ki van éhezve –, aztán mivel egyelőre nem képes kinyögni egy épkézláb mondatot se, csupán magával húzza Troye-t a hálóba.
- Mit csinálsz? – kérdi Troye rekedt hangon, megállva az ajtóban. Míg Jacob a szekrényben kutat, ő alaposan megfigyeli a lakást. Többnyire halványbarna színek mindenhol, minden összhangban van mindennel, tehát pont az ellentéte az ő parányi lakásának.
- Rájöttem, hogy nem így szeretném… szóval… tessék – hebeg, majd ahelyett, hogy értelmesen kifejezné magát, odadobja Troye-nak a kedvenc piros pulcsiját, aki a homlokát ráncolva, kissé zavartan elkapja.
- Jacob?
- Vedd csak fel, oké?
- Előbb jobb lenne, ha megfürdenék, ez így olyan, mintha adnék a szarnak egy pofont. – Troye derűsen beszél, próbálja elérni, hogy Jacob végre ránézzen.
- Szeretnél fürdeni? Megmutatom, hol van. – És már el is indul, de Troye elkapja az ajtónál, mielőtt lehajtott fejjel és sietős léptekkel elmenekülhetne előle. – Hé, mi az? – Belátja, hogy muszáj ránéznie Troye-ra, habár nem szívesen teszi, és azonnal el is pirul.
- Megmagyaráznád? – Igyekszik komoly maradni, de a szeme vidáman csillog.
- Mit?
- Hirtelen abbahagytad az egészet. Tudod, odakint. Pedig szerintem nagyon jó volt, és szívesen folytattam volna, ha nem tűnt volna fel.
- Ó, tényleg? Pedig… csak nem akartam, hogy elkapkodjuk. Ez minden.
- Jacob, remegtem a vágytól, és semmit nem akartam jobban, mint hogy végre ruha nélkül is láthassam azt az eszméletlen testedet. Erre te elhúzódtál. Nem akarsz mondani valamit?
Jacob soha életében nem volt még ilyen zavart, ráadásul sarokba szorítottnak érzi magát, és Troye úgy néz rá, mintha mindjárt kinevetné. Nagyot nyel, miközben igyekszik nem elbújni az egyik sarokban.
- Oké, nem tudtam hirtelen, hogy mit csináljak. Szerintem nem állunk még készen erre. Még…
- Jacob – Troye nevetve ejti ki a fiú nevét, majd somolyogva átöleli, és egy pillanatra se ereszti el a pillantását –, mi nem állunk készen, vagy te?
- Én – vallja be Jacob halkan és kelletlenül. – Mármint tényleg rettenetesen vágyok rád, de olyan tökéletes vagy, olyan törékeny, és nem akarom, hogy bajod essen, vagy ne élvezd annyira, vagy bármi más. Jézusom. Most úgy hallatszok, mint egy szűz kiscsaj, ugye?
- Nem tudom, ilyen téren még nem volt dolgom csajokkal, nem hogy szűz csajokkal. De hé, figyelj rám. Ez nagyon édes, és nem tartalak kevesebbnek, vagy nem tudom, mit beszéltél be éppen magadnak. Jó?
- Azt hiszem. Sajnálom. – Jacob felsóhajt, és lehunyt szemekkel megpuszilja Troye homlokát, miközben elgondolkodik az életén, hogy hogyan ijedhetett be, amikor semmit nem akar jobban, mint lefeküdni ezzel a sráccal. – Nagyon akarlak, de… mi lenne, ha inkább fürdenénk? Ebből már sehogy se jövök ki jól. – Zavartan nevetgél, mire Troye csak bólint. – Megijeszt a tudat, hogy tényleg átadnád magadat nekem – teszi hozzá halkan, habár ő maga se tudja, miért.
- Engem ugyanez a gondolat teljesen felizgat. Ne aggódj. Kérlek.
- Hidd el, hogy nem szeretnék, de mint mondtam, olyan…
- Nehogy elmondd még egyszer, hogy pici vagyok, vagy most azonnal leteperlek, és elfeledtetem veled, hogy csak a válladig érek. – Viccelődik, aztán rákacsint Jacobra, majd megkéri, hogy mutassa meg neki a fürdőszobát, mielőtt újra elölről kezdenék ezt a beszélgetést. Hiába maradt kiéhezve, és hiába néz egy ilyen szempontból határozottan nehéz este elé – hiszen Jacob a világ legszexibb pasija, aki épp nem meri teljesen levetkőztetni őt –, mégis imádnivalónak tartja ezt az egészet, és csak még jobban megbecsüli ezt a fiút még akkor is, ha más talán szerencsétlennek találná ezért. Troye szerint ez a kis incidens is csak azt tanúsítja, hogy Jacob szíve aranyból van, és ő a legszerencsésebb, amiért ez a szív őt szereti.
A nagy ágyon Jacob kicsi napsugara szinte elveszik, ahogy középen, a takarót átölelve, édesen alszik. A látvány megmelengeti Jacob szívét, habár kicsit bánja, hogy az első együtt töltendő éjszakájuk előtt nem tudott legalább egy jó éjt csókot adni neki.
- Alig tíz percre hagytalak itt, hogy én is letusoljak, erre máris alszol – beszél halkan, habár tudja, hogy feleslegesen, mert Troye épphogy nem folyatja a nyálát.
Lekapcsolja az éjjeli szekrényen lévő lávalámpát, majd kicsit kelletlenül ugyan, de beállít fél hétre egy ébresztőt, hiszen ha neki nem is, de Troye-nak fel kell majd kelnie a munka miatt. Kibújik a pólójából – azt a tábort erősíti, amelyik még az alsóneműt is nehezen viseli el éjszakánként –, majd bemászik Troye mellé. Átöleli a fiút, majd elmotyog egy „jó éjt”-et, aztán lehunyja a szemeit abban reménykedve, hogy ő is hamar álomba zuhan majd.
Fél órával később rádöbben, hogy képtelen elaludni. Nem tudja, hogy az az oka, ami azután történt, hogy hazaértek, vagy csak simán ennyire furcsa neki, hogy egy másik személlyel osztozik az ágyán, esetleg ez egy ilyen nap. Igazából nem is lényeges, mert egyik ellen se tud mit tenni.
Szívesen kimenne, hogy tévézzen egy kicsit, de nem szeretné magára hagyni Troye-t, így nem csinál mást, mint felkönyököl, és az egyik új kedvenc hobbijának hódol, ami történetesen az, hogy némán csodálja a mellette fekvő fiú angyali vonásait. Kicsit idiótán érzi magát, amiért alvás közben bámulja, de nincs mit tenni, túl szerelmes ahhoz, hogy ellen tudjon állni.
Egy idő után ismét lefekszik, és sikerül tíz-tizenöt perceket szundítania, de mindig felébred, hogy aztán kétszer-háromszor annyit heverjen éberen. Egy körül megunja a próbálkozást. Halkan felkel, kioson a konyhába, majd megiszik egy pohár meleg tejet – mindig segít neki ilyen helyzetekben, nem túl jó alvó –, meglátogatja a fürdőszobát, és csak utána sétál vissza a hálóba.
Amint lefekszik az ágyra, észreveszi, hogy Troye nyugtalanul mocorog. Rossz előérzete támad, így felülve figyeli az egyre gyakrabban meg-megmozduló fiút. A lábai mozdulnak meg a leggyakrabban, de a fejét is ide-oda forgatja néhányszor, miközben a kezével a levegőben legyint néha.
Aztán az egész rosszabb lesz, Jacob pedig dermedten ül, fogalma sincs, mit tegyen. Troye öntudatlanul motyog valamit az anyjáról, de Jacob sejti, hogy nem épp egy szép álomkép miatt, ugyanis utána „nem”-eket nyöszörög, egyszer pedig fel is kiált.
Mikor a fiú már remeg és egyre riadtabbnak tűnik, Jacob végre összeszedi magát. Átöleli a kis testet, és folyamatosan motyog neki, hogy vele van, és hogy szereti. Percekig nem történik semmi azon kívül, hogy Jacob egyre jobban megijed, a szíve pedig szép lassan összetörik, hogy látnia kell ezt.
Aztán egyszer csak Troye elcsitul, és mintha menedéket találna a fejében dúló sötét dolgot elől, hozzábújik az őt ölelő Jacobhoz. Ugyan nincs még minden rendben, de legalább már nem kiabál, és talált egy kapaszkodót.
- Szeretlek – motyog Jacob a sötétségbe, miközben meg se mozdul, csak szorosan öleli a kis napsugarát –, minden rendben lesz, ígérem.
Mivel nem tudja, hogy szabad-e hinnie önmagának, nem csoda, hogy egy kósza könnycsepp végigszánkázik a kiizzadt arcán.
Képtelen elaludni az éjszaka hátralévő részében. Minden egyes sötét árnyék túl eleven ahhoz, hogy el merjen akárcsak egy pillanatra is szenderülni, amelyekről az a tévképzete támad, ha nem elég éber, elragadják tőle Troye-t. Ezt pedig nem engedheti magának, így csak hajnali négy körül alszik el, mikor már a teste önmagától kapcsol ki, mert nem bírja ki azt a kínzást, aminek Jacob kiteszi.
Az ébresztőre Jacob azonnal felriad. Automatikusan kinyomja, és csak utána gondolkodik el azon, hogy mégiscsak elaludt. Sóhajtva a zavartalanul szuszogó Troye felé fordul.
- Napsugaram, ideje felkelni… - duruzsol, de aztán elmosolyodik, mert sokkal jobb ötlete támad.
A reggelük az éjszakai nehézségeik ellenére csodás. Jacob rántottával és vékony szalonnacsíkokkal ébreszti fel Troye-t, aki boldogan majszolja el mindezt az ágyban, miközben akaratlanul is Jacob fedetlen és tökéletes felsőtestét méregeti. Egyre jobban bánja, hogy este csak úgy bealudt…
Utána Jacobbal elmennek hozzá, hogy átöltözzön, majd a munkahelyére is elkíséri, szóval ennél tökéletesebb reggelt egyikük se kívánhatna.
- Köszönök mindent, remélem, hamar látjuk egymást. – Integet Troye, aztán belép az épületbe.
Jacob szerelmesen, de a már-már szokásosnak mondható negatív gondolatokkal telve sétál haza. Muszáj valamit tennie, vagy legalább egy komoly beszélgetést lefuttatnia Troye-val, amikor nem foglalkozik azzal, hogy talán kellemetlen helyzetbe sodorja majd őt.
Csak vajon melyik lenne a megfelelő pillanat, amikor Troye is nyitna felé?

következő           

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése