oldalak

főoldal olvasnivaló a blogról személyes chat cserék

2017. július 1., szombat

Elérhetetlen - 4.

Helló!
Remélem, az SMS-es (?) rész senkinek se lesz zavaró, ha igen, sajnálom, de... valljuk be, hogy mindenki szokott idegesítően írni, szóval ők is megengedhetik maguknak a sajátos stílust.
Jó olvasást!
Ui.: mostanában a betűméret szórakozik velem, néha ilyen, néha olyan, sajnálom, idióta blogger. Idióta Liz.

          ⏪ előző



REMÉNY
A reggel kegyetlenül eljön – legalábbis Jacob így gondolja, amikor fél hétkor úgy nyitja ki a szemeit, hogy a szoba fényárban úszik, ő maga pedig takaró nélkül, szomjasan fekszik a hatalmas franciaágy közepén. Nagy nehezen felkel, készít magának egy csésze kávét, aztán kiül az erkélyre, hogy kiélvezze ezt a gyönyörű, nyárias reggelt, ha egyszer már talpon van.
A nap melegen bizsergeti a bőrét, a szellő pedig finoman simogatja a bőrét, elérve, hogy percről percre éberebb legyen. A kávé intenzív illata és íze kitölti az érzékeit, minden egyes cseppet egyfajta áhítattal nyel le. Él-hal az ilyen pillanatokért, amikor egyedül élvezheti az élet apró örömeit, és a város még nem ébredt fel annyira, hogy kipufogógázzal, motorhanggal, és egyéb minden idillt mellőző dolgokkal szennyezze a világot. Ilyenkor a gondolatai is nyugodtak, mintha nem lenne több egy katatón állapotban lévő lénynél. Néhány percig kellemes nem csinálni semmit, csak megállni, gyönyörködni a múló pillanat rejtett szépségeiben, méghozzá teljesen egyedül, minden problémát elhagyva. Mintha a gondok nem lennének többek azoknál a förtelmes, szúrós anyagú garbóknál, amiktől egy gyors mozdulattal meg lehet szabadulni, hogy aztán soha többet eszébe se jusson az embernek felvenni őket.
Csak hát az élet nem ilyen, erre pedig Jacob akkor jön rá, amikor a tegnapi történések emlékképe kárörvendően kacagva keresztülszambázik a fejében, eltüntetve a reggel tündérmeseszerűségét. Kihörpinti az utolsó korty feketét a csészéből, majd a hirtelen jött óriási eltökéltségében alig fél óra alatt felöltözik, és már lefelé robog a lépcsőházban. Nem fogja engedni, hogy Troye titkolózzon előtte, muszáj megtudnia, mi van vele valójában.
Kilenc körül ér oda ahhoz a házhoz, ahol Troye lakik. Tett egy kis kitérőt egy cukrászdában, mert rádöbbent, hogy reggel hét és nyolc óra között senki se örül annak, ha valaki megjelenik az ajtajában, hogy ő most válaszokat akar. Viszont most itt van, áll a kaputelefon előtt, és reménykedik benne, hogy az ő édes napsugara felveszi odafent a telefont, majd beengedi őt.
- Ó, hogy rohadna meg… - ereszt meg az orra alatt egy szolid szitkozódást úgy alapjában véve az egész univerzum felé, amikor a negyedik próbálkozás után belátja, hogy Troye nincs itthon. A világ legnagyobb idiótájának érzi magát, amiért csak így, mindenféle logikai megfontolás nélkül iderohant, és még csak eszébe se jutott, hogy szóljon Troye-nak, vagy legalább burkoltan megérdeklődje tőle, hogy itthon van-e. Habár ha jobban belegondol, egyértelmű volt, hogy hétfő reggel nem fog a lakásában rátalálni, hiszen a szupermarketben dolgozni annyit tesz – egy kis túlzással, persze –, hogy elviselhetetlen emberekkel kell egy légtérben lenned reggel nyolctól este nyolcig
- Talán van problémája, fiatalember? Vagy mi ez a piszkos beszéd? – Jacob megfordul, amikor meghallja a morcos női hangot, és egy idős, hippire hajazó nővel találja szembe magát.
- Hát, mondjuk – biccent, miközben tudja jól, hogy nem épp kifejezéstelen arccal nézi a vele szemben álló, lenge, színes köpenyt, és hasonló szoknyát viselő, ősz hajú nőt. Tényleg teljesen hippi – állapítja meg magában Jacob, majd ellép a kaputelefontól.
- Ha mindig ilyen ideges, hamar búcsút mondhat ettől a csini pofitól – nevet fel a nő, miközben beüti a kódot. – Jaj, hagyjuk ezt a formalitást, Sarah vagyok, tegezz csak.
- Nem hinném, hogy annyiszor fogunk találkozni, de rendben, Sarah. – Tesz Jacob eleget Sarah kérésének. – Kérdezhetek valamit? – A nő biccent egyet, aztán felcsillanó szemekkel megfogja Jacob karját, aztán felhívja magához, mondván, a lakásban kényelmesebb beszélgetni. Jacob kicsit kelletlenül, de azért igent mond, habár egyértelműen nem állt készen arra a látványra, ami a nappali egyik babzsákfotelében ülve folyamatosan ingerli a szemeit.
A falak tele vannak színes kendőkkel, mandalákkal, meg furcsa keretű tükrökkel. Normális bútor jóformán nincsen, az egész helyiség olyan, mintha egy zsibvásárról megvettek volna minden antiknak tűnő szekrényt, asztalkát, meg nagyobb méretű dobozt, aztán hanyagul beszórták volna a padlót fél tucat, rikító színű, valószínűleg gyerekeknek való babzsákfotellel. Hogy a fejfájdító hatás tényleg maximális legyen, az egész lakás olyan, mintha évek óta nem szellőztettek volna – az áporodott levegő így különös, könnyfakasztó elegyet alkot az erőteljes illatú füstölővel és a bódító cannabisszal –, ráadásul mindenhol félhomály uralkodik.
- Barátságos lakás – jegyzi meg halkan Jacob, és a teáscsésze pereme fölött rámosolyog a vele szemben törökülésben pipázó Sarah-ra. Úgy csinál, mintha ihatatlanul forró lenne, mert nem szeretne még véletlenül se beállni ennek a nőnek a teájától; ki tudja, miből főzi, vagy mivel bolondítja.
- Köszönöm, édeském. Miről szerettél volna beszélgetni?
Jacob csak egy pillanatig hezitál – hiszen van némi rizikó egy ilyen fura ember előtt egy kérdéssel konkrétan bevallani, hogy mi az, ami épp a legjobban aggasztja –, mielőtt megszólalna:
- A házban lakik egy srác. Troye. Nem tudom, ismeri-e, de kicsit aggódok miatta.
- Ó – sóhajt Sarah, és mint akire hirtelen rátör a migrén, a halántékára szorítja a kezét.
- Mi az?
- Kicsit bonyolult ez, édeském. Na meg tragikus.
- Szóval ilyen jól ismered? Mármint… már egy hónapja találkozgatunk, de alig mond el magáról valamit, és néha olyan furcsán viselkedik – a hangja halk, mintha félne bevallani mindezt.
- A nagynénje vagyok. Nem állunk valami közel egymáshoz, de figyelek rá. Örülök, hogy van kivel osztoznom az aggodalmon – dünnyög, és miközben összehúzott szemekkel végigméri Jacobot, szív egyet a pipájából. A fiú ezt kicsit komikusnak találja, de rögtön észhez tér, amikor felfogja a szavak jelentését.
- Hogy mi? A nagynénje? De…
- Mi lenne, ha nem kérdőjeleznél meg mindent? Troye-ról csak annyit szeretnék mondani, mielőtt távozol, édeském, hogy akármit is tesz, a világ legszerethetőbb embere, csak kell egy kis idő, míg az ember megismeri. – Azzal felkel, majd felhúzza Jacobot, aki amint talpon van, elhúzódik Sarah-tól. – Szóval gyerünk, beszélgess vele sokat, és… - szinte már suttogva beszél a végére, majd mikor kinyitja a bejárati ajtót, belenevet a lépcsőház csendjébe.
- És? – kérdez vissza türelmetlenül Jacob. Kezd kicsit besokallni a nő stílusától.
- És szeresd, édesem – dalol bántó hangon Jacob fülébe, majd egy puszit nyom a megilletődött srác szájára, hogy aztán tovább hahotázva becsapja az ajtót.
Jacob több dolgot megtanult ezalatt a rövid, de igencsak eseménydús beszélgetés alatt. Az egyik, hogy aki hippinek néz ki és marihuánától bűzlik, az mentálisan nem mindig beszámítható, de képes jó és egyszerű tanácsokat adni. A másik pedig az, hogy ezeket az alakokat messziről el kellene kerülnie a közeljövőben, ha nem akar herpeszt kellemetlen szájaktól.
Legalábbis a hazafelé vezető fejszellőztető sétáján ez minden, amire gondolni tud.
- Most nem a legalkalmasabb, Jacob. – Troye már rögtön így szól bele a telefonba, ami kicsit bántja Jacobot, de igyekszik nem zokon venni, és szem előtt tartani, hogy épp munkában van.
- Ó… - hirtelen nem is tud mit mondani ezen az egy betűn kívül. – Pedig reméltem, hogy kicsit beszélgetünk. Jobban vagy már? – Ő maga se tudja, hogy ezzel most a lábára, vagy arra a bizonyos problémára kérdez-e rá.
- Igen, és köszi, hogy aggódsz, de nem telefonálhatok, vagy kirúgnak.
Jacob egy öt percig szenvedve fekszik a konyha hideg padlóján mindenféle logikus magyarázat nélkül, amikor megvilágosodva átfordul a hasára, és egy eszement módjára pötyögni kezd a telefonján. Hiszen a kis napsugara csak annyit mondott, hogy a telefonálás nem megengedett.
Nem szeretne SMS-ezni, ezért alig negyed órával később a Messengert szuggerálja, hátha fejbe csapja az ihlet, hogy mégis mivel indíthatna Troye-nál.
Kiszamithato vagy
Ha nem…
Nos, szolj, ha tevedek
Jacob elkerekedett szemekkel bámulja a sorokat, amiket Troye írt neki. Fogalma sincs, mit válaszolhatna, teljesen idiótán érzi magát.
Mi lett volna olyan fontos?

csak beszélgetni akartam.

és tényleg kiszámítható vagyok. lol. :’(
Akkor beszélgessünk

hahaha

mi a baj veled troye? miért viselkedsz mindig furán?
Tenyleg ezt akarod telefonon
Bocs, uzenetben megdumalni?
hátha könnyebben leírod vagy valami, mert ha élőben kérdezném biztos elterelnéd a témát.
Inkabb csevegjunk konnyedebb dolgokrol, ha mar kockaztatom az allasomat az ilyen
az ilyen ?
Bpcs, vevo volt
Szoval, az ilyen pult mogott, dugiban telefonozo dologgal

akkor…

te felteszünk három kérdést egymásnak amire válaszolunk. harom kör és mindegyik körben csak egyet lehet passzolni. fogd fel valami villámjátéknak hogy szórakoztassalak munka közben.
Szivem szerint azt mondanam hogy ez szar, de akkor eletem legnagyobb hazugsagat irnam le.
De igerd meg, hogy megmaradunk az alapoknal!!!

ígérem, napsugár.

na kezdd
Mi ez a becenev? Miert vagy meg mindig velem azok utan, hogy egy cseszett harpia vagyok? Mi a kedvenc kajad?
Ja, es ne reagaljunk egy-egy valaszra, csak emesszunk
Esetleg majd eloben felhozhatjuk a dolgokat

veled mennyi probléma van. akslfdl

de persze. ha így jobb neked.
remélem, hogy legközelebb izgibb kérdéseket hozol össze..
Inkabb valaszolj
Ha mar egyszer leleptem miattad ebedszunetre

jólvanna

hárpia……..
Meg egy ilyen, es letiltalak…….
Seggfej
inkább válaszolok mielőtt házastársi vitába bonyolódunk
De hisz ez mar az :’D

kuss

1 mert te vagy az én napsugaram és kész.
2 azért vagyok veled, mert nem vagy egy cseszett hárpia. ráadásul… ugye nem akarod, hogy belemenjek a biológiának ABBA a részébe?
3 a gumicukor. gratulálok, hogy elpazaroltál erre az egyértelmű tényre egy értékes kérdést.
most pedig én jövök, készülj!
Izgatottan varom

1 mizu a szüleiddel?

2 miért írsz ékezetek nélkül, ha egyszer minden egyes jelentéktelen vesszőt kiteszel?
3 szeretsz?
Amíg nem érkezik válasz, Jacob sunyin vigyorogva olvasgatja a kérdéseit. Az első és az utolsó kérdés egyértelműen kényes, szóval valamelyikre muszáj lesz válaszolnia; ebben a pillanatban egy zseninek érzi magát, és még csak az sem érdekli, hogy még mindig a konyhában fekszik a lábát lóbálva.
1 reg beszeltem veluk, nem tudom (ez eletem legdiplomatikusabb valasza); 2 a lustasag es a muveltseg csodalatos otvozete ez, ugyanis csak nyomkodom egymas utan a betuket, ahogy a telefon mutatja oket; 3 a kerdest olvasva bizsereg az egesz testem, amolyan pillangos modon. ja, es vigyorgok.
nem gondoltam volna, hogy mindegyikre fogsz válaszolni, wow.
Nincs reakcio!!!

bocs. :’( akkor…

1 mi az álommelód?
2 hova szeretnél menni legközelebb randizni?
3 mi a legrosszabb dolog amit valaha láttál?
válaszolj csak nyugodtan. összedobok egy szendvicset. ja és válaszd el a válaszaidat, mert jojóznak a szemeim. bocs.
Oké
1 tanar szeretnek lenni. Mert fontos, hogy a kovetkezo generacioval eleget foglalkozzanak, hiszen ha mi nem foglalkozunk veluk, teljesen elvesznek majd. Es akkor majd oket is lehet szidni anelkul, hogy belatnank, mi rontottuk el oket. Na meg a meleg tanarokat mindenhol lenezik. Es azt mondjak, rossz hatassal vannak az gyerekekre. Pedig gondolom tudod, hogy ez egyaltalan nem valasztas kerdese, es jo lenne, ha a gyerekek tisztaban lennenek ezzel, es nem ugy reagalnanak a massagra, mint valami fortelmes dologra. De tudod, mi lenne a szep? Ha eltunne a massag erzete, es tudatosulna mindenkiben, hogy mindenki ”mas”, de igy a jo. Oke, ezt abbahagyom, mert gondolom, ez hidegen hagy, es amugy is lerohadt a huvelykujjam, jaj.
2 barhova elmegyek veled
3 passz

itt vagyok.

jaj, most kihagytál egy poénlehetőséget. :’( csalódtam benned!
?
hát hogy jacob bixenman a legszörnyűségesebb dolog ami a szemeid elé került az életed során.
Hu, tenyleg magas labda volt :’D
Annak ellenere, hogy igazabol a legcsodasabb dolog…

siratom magamat amiért nem jutott előbb eszembe ez a játék.

ki gondolta volna, hogy ilyen bátor vagy? ;)
Most jovok ra, hogy mar masodszor szegted meg a nincs reakcio szabalyt
Megbizhatatlan vagy, legkozelebb nem is jatszok veled
De most mondd azokat a kerdeseket
de te jössz napsugaram
AAAA
1 előbújtál már a szekrényből? 2 mi a kedvenc számod (zene)? 3 megharagszol, ha most felbeszakitjuk ezt az egeszet, mert itt a fonok?

JÉZUSOM, MSOT NÉZEM, HOGY TE MOST KÉRDEZEL ELŐSZRÖ, SAJNÉLPM

megyek ások egy gödröt, amiért tényleg messengeren ismerkedünk.. az ember azt hinné, ezt csak a tizennégy évesek csinálják..
1 nyíltan meleg srác vagyok. mindenki imád. ;)
2 dua lipától a garden (de csak mert éppen az szól. lol)
3 passz
Jacob még hosszú percekig mered a kijelzőre, abban reménykedve, hogy Troye esetleg válaszol neki, de semmi; már azt jelzi ki, hogy a fiú inaktív.
szia. kitartást a munkához. ha egy kis vidámság kell írj. <3
Kicsit bután érzi magát, hogy ezt tényleg elküldte, de attól még komolyan gondolja. Ha Troye-nak szüksége van rá, ő mindig mellette akar lenni. Még akkor is, ha ez néha bizony kimerül annyiban, hogy Troye a vonal egyik oldalán, ő pedig a másik oldalán van.
Egészen addig olvasgatja az üzenetváltásukat, amíg a telefonja nem jelzi, hogy már csak húsz százalékon van. Akkor végre feltápászkodik, majd megeszi a még jó háromnegyed órája készített szendvicset, közben pedig azon mereng, hogy Troye lelke szebb, mint az élete – pedig azt se tartotta soha rossznak.

következő           

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése