2020. május 12., kedd

itthonlét, előzmények, tervek

néhány napja azon gondolkodtam, hogy szeretnék írni egy listát arról, hogy mit fogok csinálni akkor, amikor vége lesz ennek az önkéntes karanténnak. aztán amikor ténylegesen leültem megírni, nem pont úgy jelentek meg a szavak a képernyőn, mint ahogyan azt elterveztem, de ezt egy kicsit se bánom.
összeszedtem az előzményeket, hogy hogyan is éltem meg azt, hogy kitettek a koliból, meg hasonlók. utána pedig csak eljutottam addig a listáig, ami ezt az egészet elindította, csakhogy az se lett olyan fancy™, mert közben rájöttem, hogy épp kis dolgok is boldoggá tudnának tenni.
szóval ennyit a bejegyzés kicsit hosszabb ismertetéséről.
/ az első két kép google-ön fellelhető, a többi pedig saját kreálmány



elég hosszúra sikerült | személyes | (itt-ott) storytime jelleg

2020. április 20., hétfő

cím nélküli temetés

ami még néhány napja jó ötletnek tűnt, most már feleannyira se tűnik annak tekintve, hogy amikor nekiálltam megírni ezt a kis _dolgot_, még sokkal rosszabbra terveztem, de valahogy útközben meggondolta magát és nem úgy alakult semmi, mint ahogy terveztem. de hát ki lepődik meg? (én nem) (de nem mondom, hogy talán nem fogom továbbfűzni a „történetet”)
előszó/magyarázat: nem találtam neki megfelelő címet, mert nagyon rövid és csak úgy sodródtam a szavakkal, sőt, nem is akartam neki címet adni. hogy miről is szól? körülbelül semmiről, csak egy visszaemlékezős-temetéses firka. (ez bután hangzik)


459 szó | fogjuk rá, hogy novella

2020. április 17., péntek

Esti gondolatfüzér

Szeretném azt hinni, hogy egész jól be tudom osztani az időmet. Szóval az elmúlt harminchét nap nem azért volt nehéz, mert annyira elhavazódtam volna a tanulnivalókkal. Mondjuk most, hogy kicsit alaposabban átgondolom a helyzetet, lehet, hogy a nehéz nem a jó szó.
Kereken egy hete úgy gondoltam, hogy ideje lenne kipróbálni valamit, ami nem igényel sok mindent, csak engem és a gondolataimat. Úgyhogy teljesen véletlenszerűen kipróbáltam, hogy milyen is az úgynevezett journalingolás (ez így elég helytelennek tűnik, de nem baj) és mivel már hónapok óta próbálok túllépni azon a belső gáton, hogy igenis merjek olyan dolgokat kitenni ide, amilyenekhez csak kedvem van, gondoltam, feltöltöm az elmúlt pár nap mindenféle második meggondolást mellőző mondatait, amik este tíz és tizenegy között helyénvalónak tűntek.
mi is az a journaling? LINK, de lényegében annyi, hogy leírod az érzéseidet, gondolataidat, de gyakorlatilag bármit, nincsenek "szabályai". én is keverem benne elég erősen a teljesen kitalált dolgokat a valóságban is megtörtént/megtörténő eseményekkel.
jelenleg tetszik ez a fajta kikapcsolódás, amit ha nem is minden este, de azért elég gyakran igyekszek beilleszteni a napomba, mert egy kicsit kikapcsol és olyan érzésem lesz tőle, mintha létrehoznék valamit, amit az elmúlt időben sajnos rettenetesen elhanyagoltam. egy próbát valószínűleg megér mindenkinek, nem nagyon tudok többet mondani róla, hiszen szó szerint csak arról van szó, hogy elgondolkodsz. azt hiszem.

journaling | (önkéntes) karantén made me do it

2020. január 10., péntek

Boldog születésnapot!

vajon mennyire kínos 2020-ban, hogy még mindig bloggerre teszek ki olyan írásokat, amiknek nincs semmi értelme?
költői kérdés. utólag boldog újévet meg ilyenek, idén pedig szeretnék produktívabb lenni, mint tavaly, de legyünk reálisak, úgyse leszek.
xx


nyilván hangulatfirka (novella) | 753 szó | barátságos módon lehangoló

2019. október 12., szombat

Napindító

sziasztok, kira vagyok, most már egyetemista, a laptopom meg még augusztusban meghalt kicsit, úgyhogy sajnálattal közlöm, hogy a bejegyzés formája minden bizonnyal hagy némi kivetnivalót maga után.
plusz ígérem, ha egyszer lesz időm ÉS laptopom, akkor kicsit rendbeszedek itt mindent. ez remélhetőleg még idén be fog következni, de hát ki tudja.


bocsi, csapongó | NAGYON hangulatfirka | alig valami, kicsit terápiás jelleggel megszült izé